Magyar döntvénytár, 17. kötet - 1910 (1911)

100 Dologjo sitett eljárás, mint a vásári jogban nem foglalt jogosultság, de a dolog természeténél fogva is, sem az adományozott vásár joggal kapcsolatos és ezzel egy fogalom alá tartozónak, sem pedig a vásár jog tartozékaként nem minősíthető. Ezek szerint a felperesek a helypénzszed és módjának általok egy emberöltőt meghaladó idő alatt ilyetén gyakorlására és gyakorlás utján történt megszerzésére, elbirtoklására, amelyet az adománylevél ama kitételére alapítanak „minden szabadságokkal és előjogokkal, amint egyéb szabad királyi városaink stb. vásárai tartatni szoktak" — annál kevésbbó hivatkozhatnak, mert az a körülmény, hogy a felperes által felhozott Kolozsvár és Nagyvárad városok a V) és Z) alattiak tanúságaként hasonlóan gyakorolták ebbeli, ugyancsak királyi adomány utján nyert vásárjogukat, annak megállapítása nélkül, hogy ezeknek az adománylevele a felperesekével egy időben kelt és a felpereseknek adott adománylevél kelte idejében is ugyanígy gyakorolták a vásárjogot, nem alkalmas és pedig annál is kevésbbé, mert a felperesek maguk is a nekik adományozott vásárjogból kifolyó tulajdonképeni jogosítványt, vagyis a helypénzszedést az E) alatti 34—37. tételei szerint felsorolt árukra, mint tulaj donképeni vásári árukra is csak a fentebb megállapított és egyedül engedélyezett módon szedték; és mert a kir. törvényszéknek a rendelkezésre állott forrásmunkákból azt, hogy az adománylevélben a vásárjog gyakorlása tekintetében felhívott egyéb városok a vásárjogot a felperesek vitatta módon gyakorolták volna, bizonyítottnak nem látta. A felperesek által keresetbe vett jognak a megállapítása s illetve az általok eddig is az előadott módon gyakorolt jogok tulajdonképen, amint felperesek magok is nevezik keresetökben, a vámszedési jogban (jus teloni-i) foglalt jogosítványoknak a foglalata, amennyiben a saját perbeli előadásuk szerint, az adománylevél kereteit túllépve, nemcsak a kir. adománylevél engedélyezte országos és hetivásárokkor, hanem mindennap szedik nemcsak a vásárra jövőktől, hanem a vámsorompón átkelni óhajtók mindegyikétől, tekintet nélkül arra, hogy mily czélból megy a községbe: ily kép ez másnak, mint akár a kövezet használata stb. fejében fizetett illetéknek, akár beviteli vámnak nem tekinthető. Igaz ugyan, hogy forrásaink szerint a helypénz egy időben a kövezet, bevételi vám és egyéb illetékekkel egybefoglalva is szedetett; azonban a felpereseket a felsorolt illetékek szedése és illetve a vámszedési jogosultságának kimutatása nélkül a helypénz ilyetén beszedésére feljogosítottnak a hosszas gyakorlat által sem tekinthetők, mert ebbeli joguk a csatolt és merőben a vásárjogra vonatkozó adományleveleken nem alapszik és mert az a körülmény, hogy e jog gyakorlását az által, hogy a csatolt J) és K—M) alatti községi bizonyítványok és illetve a kihallgatott tanukkal bizonyítottan az adománylevél kelte óta mindig, sőt azt megelőzőleg is háborítatlanul gyakorolták, megszerezték, a köz-