Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

50 Btk. 96., 108., 109., no. §. feljelentésig három év eltelt: ennélfogva a K. J. vádlott terhére megállapított vétségre vonatkozólag, elévülés következtében a bűnvádi eljárás megindítását kizáró ok forog fenn. (904. okt. 26. 8685.) Btk. 108. §. A vizsgálóbíró által vádlott lakásának kipuhatolása czéljából tett intézkedés az elévülést félbeszakítja. 86. C.: A panasz ne malapos, mert a bűnvádi eljárás megindítását kizáró elévülés be nem következett, mert a vizsgálóbírónak 1902. évi július hó 13-án a vádlott lakásának kipuhatolása iránt tett intézkedése az elévülést félbeszakította, ettől az időtől pedig vádlottnak 1904. június 10-én történt kihallgatásáig az 1848: XVT1I. t.-cz. 28. §-a szerint való 2 évi időköz el nem telt (1905. évi november hó 28-án, 10,165. sz.) Btk. 109. §. Az ügyvéd által visszatartott pénz miatt az 1874. évi 34. t.-cz. alapján indított eljárás alatt a büntetőjogi elévülés szünetel. 87. C.: Minthogy az ügyvédi rts. 44., 46., 48. §§-ai szerinti kötelességszegések valamelyike miatt emelt panasz esetében ama törvény 66. §-a szerint a bíróság mindenekelőtt vizsgálatot teljesít s csak annak alapján hozhat határozatot s ez ellen fokozatos felebbezésnek van helye s minthogy ugyané szakasz szerint, ha a polgári eljárásban egyúttal büntetendő cselekmény jelenségei merültek fel, az ügyiratok az eljárás megindítása végett a büntető bírósághoz teendők át: nyilvánvaló, hogy oly esetekben, midőn az ügyvédi rts. szerinti eljárás van folyamatban, a büntető eljárás megindítása, vagy ha az már előbb megindittatott, annak folytatása tekintetében az elévülés a Btk. 109. §-a értelmében megszakad. (1905. szept. 6. 7709.) Btk. 110. §. A bűnvádi eljárás megindítására adott felhatalmazás (270. §.), a mennyiben a cselekmény magáninditványra üldözendő, egyúttal a sértett magáninditványának is tekintendő. 88. C: A védő indítványa arra támaszkodott, hogy a sértettek, mint az állami vasgyárak tisztviselői, közhivatalnokok, a velük szemben elkövetett rágalmazás nem tartozik a hivatalból üldözendő esetek közé, magáninditvány pedig nem tétetett. Azt a kérdést, hogy a sértettek közhivatalnokok-e, az esküdtek tagadólag döntötték el, ez a döntés pedig felülvizsgálat tárgyává nem tehető. Csak azt kell tehát elbírálni, hogy a m. k. pénzügyminiszternek a bűnvádi eljárás folyamatba tételére a Btk. 270. §., illetőleg a 22. sz. döntvénv értelmében adott felhatalmazása egyúttal a sértettek magáninditványának tekinthető-e? A kir. Curia ugy találta, hogy az esküdtbiróság nem tévedett, midőn jelen esetben a vasgyár igazgatóságának kérelmére ,,a tisztviselői kar" érdekében adott felhatalmazást a sértett felek magáninditványát is magában foglaló-