Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

Btk. 96., 102. ioó. § 49 hozatott meg a 95. $. helyett. Tekintve azonban, hogy az esküdtek megállapítása szerint N. I. a B. Gy. által G. G. sértett fél ellenében elkövetett bántalmazást az által mozdította elő szándékosan, hogy e bántalmazásnál tompa ütőeszközzel jelen volt; továbbá, hogy N. I. G. V.-t bántalmazta s azon súlyos testi sértést ejtett; tekintve, hogy a B. Gy. által G. G.-n ejtett halált okozó súlyos esti sértés és a G. V.-n N. I. által ejtett súlyos testi sértés egymásután, bár bántalmazás folyamában követtetett el is igy N. I. vádlott nem egy cselekménynyel sértett több törvényrenedeletet, hanem több büntetendő cselekményt követett el: az esküdtbíróság nem tévedett, midőn az esküdtek megállapításához képest nem eszmei halmazatot (Btk. 95. §.), hanem anyagi halmazatot (Btk. 96. §.) állapított meg. Í1905 okt. 19. 8926.) Btk. 102. §. A pénzbüntetés, mint fő- és mellékbüntetés minden cselekményre külön állapítandó meg. 84. C.:Ak—i kir. járásbíróság A. D. vádlottat a Btk. 301. §. meghatározott kétrendbeli könnyű testil sértés vétségében bűnösnek nyilvánítván, ezért a Btk. 302. §. alapján a 92. §. alkalmazásával 19 K. pénz, mint fő- és 5 K. pénz, mint mellékbüntetésre Ítélte el. Ez az ítélet a f—i törvényszék ítélete folytán jogerőssé vált. A kir. jbiróság ezen rendelkezéssel megsértette a Btk. 102. §-nak azon rendelkezését, mely szerint a pénzbüntetés minden cselekményre külön állapítandó meg; mely rendelkezés egyaránt alkalmazandó, valamint akkor, ha a pénzbüntetés a 92. §-a alapján főbüntetéskép, ugy akkor is, ha az mellékbüntetéskép szabatik ki. Kétségtelen tehát, hogy a két rendbeli könnyű testi sértés vétsége miatt elitélt A. D. vádlottra kétrendü pénzbüntetés, mint fő- és kétrendü pénzbüntetés mint mellékbüntetés lett volna kiszabandó. (1904. nov. 30. 9806.) Btk. 106. §. ut. bek. A bűntettből lefokozott vétség elévülésének ideje. 85. C.: A fogházbüntetés a Btk. 20. §-a szerint csak vétségre lévén alkalmazhatók: K. J. vádlott bűncselekménye az alsóbiróságok által tévesen minősíttetett bűntettnek, miért is ugyanaz a kiszabott szabadságvesztés büntetés neméhez képest vétségnek volt minősítendő. Minthogy pedig a fenálló bűnvádi joggyakorlat szerint, az eredetileg büntettet képező, de a Btk. 20. §-a alapján vétséggé minősített bűncselekmények tekintetében is a Btk. 106. §. utolsó bekezdésében meghatározott három évi elévülési idő mérvadó; minthogy továbbá a D. J. és D. M. nevének K. J. vádlott által történt aláírásával 1898. márczius 30-án kiállított adás-vevési szerződés 1899. márczius 27-én vétetett használatba és igy K. J. vádlottra nézve a magánokirathamisitás az utóbb említett napon fejeztetett be, ettől az időtől fogva azonban a bűnvádi •rill-féU DüutvinytAr. XIII 4