Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

Btk. 79., 84. 3. 1' elkövetett könnyű testi sértés vétségének alkat.elemeit magában foglalja; minthogy továbbá a tábla nem állapított meg olyan tényt, mely jogos védelem alapján a cselekmény büntethetőségét kizárná, a mennyiben nem merült fel adat arra, hogy sértett előzőleg a vádlottat megtámadta és bántalmazta volna, az édesapja részéről a fia irányában használt erős szóbeli, esetleg sértő kifejezések pedig nem jogosítják fel a fiút azoknak esetleges megtorlására, illetve arra, hogy azokkal szemben a szülő tettleges bántalmazásával védekezzék: ennélfogva a jogos védelem czimen érvényesített semmiségi panasz alaptalan. (905. decz. 28. 11,194. sz.) A jogos védelem határainak túlhágása. 63. C: A sértett részérőt előbb a vádlott neje ellen intézett támadás, majd a vádlotton elkövetett bántalmazás közvetlen hatása alatt ijedtségből, illetve megzavarodásából ütötte vádlott sértettet egy ízben fejbe; ily körülmények közt pedig a büntethetőséget a Btk. 79. §. végbekezdése szerint kizáró ok forog fenn. (1905. október 19. 8943/905. sz. a. III. Bt.) 64. A tábla ítélete ellen ifj. G. v. különvédője a Bp. 385. §-ának 1. c) pontja alapján semmiségi panaszt jelentett be azért, inert vádlottnak azon megállapított cselekménye, hogy a sértettet bántalmazta, az akkor fenforgó körülmények közt, a mikor t. i. a sértett sötét éjjel bekormozva és kukoriczalevéllel eltorzitva, a vagyona ellen intézett támadást, a vádlott terhére büntetőjogilag he nem számitható. C.: E semmiségi panasz mint alaptalan elutasítandó volt azért, mert a tábla, azt állapította meg, hogy vádlottnak sem személye, sem vagyona nem volt oly közvetlen és jogtalan megtámadásnak kitéve, hogy ennek elhárítására sértettnek súlyos megsérelmezésére szükség lett volna, mert a lopáson ért sértett v. közeledésérc leugrott vagy leesett a létráról, megszűnt tehát már akkor a vádlott vagyona elleni jogtalan fellépés, a midőn vádlott a helyszínére ért, sőt sértett menekülni akart, megállapítja a tábla továbbá azt is, hogy habár tanuk vallomásával bizonyítva van, hogy sértett arcza befeketítve és hajába kukoriczafoszlányokból való fonatok voltak fonva s igy arcza felismerhető nem volt, sértett ez alkalom mai ittas volt, hogy G. előbb ért a helyszínére, mint vádlott, ezen körülményből folyóan helyesen vonta le a tábla azt a jogi következtetés, hogy sértett külseje nem kelthetett félelmet vagy ijedtséget vádlottban, ezért tehát sikerrel nem védekeztek a jogos védelem határainak ijedtség vagy félelem vagy megzavarodottságból való áthágásával. (1905. deczember 13-án, 10,697. sz.) Btk. 84. §. Életkora 16. évét tul nem haladott vádlottra nézve megállapítandó, hogy cselekménye bűnösségének felismeréséhez S2Ükséges belátással bírt.