Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

4o Btk. 79. ft. Jogos védelem hiánya. 61. Vádlott és sértett nagyobb távolságból egymást gyalázván, a sértett ütőeszköz nélkül üres kézzel, de fenyegető szavakkal közeledett a töltött fegyverrel ellátva levő vádlott felé s midőn a vádlott a sértetthez 15—17 lépésnyi távolságra ért, a vádott figyelmeztette a sértettet, hogy közelebb ne jöjjön, s egyidejűleg lekap ván töltött fegyverét, a sértettre lőtt, a ki e lövés következtében oly sérülést szenvedett, a melynek gyógytartama közel egy évig tartott és a sértettnek jobb térdében izületi merevség állván be, térdét behajtani többé képes nem lesz. A vádlott azt vitatja, hogy az előzményeket is figyelembe ^éve, hogy t. i. a sértett őt előzőleg a korcsmában szóval durván megtámadta, hogy fegyvere elvétele végett vele dulakodást kezdett és hogy később az utczán heves szóváltás után feléje azzal a fenve getéssel közeledett, hogy őt tettleg bántalmazni fogja, a sérteti közeledése olyan támadás volt, a melylyel szemben neki mint a ki sántaságánál fogva a menekülésben is akadályozva volt, védekezni kellett annyival is inkább, mert nem tudhatta, hogy sértett nem rendelkezik-e oly eszközökkel, a melyeknek felhasználtával testi épségét és életét is veszélyeztette. C: A Btk. 79. §-a szerint való támadásnak közvetlennek kel! lenni, vagyis egy oly kényszerhelyzetnek kell beállani a megtámadottat illetően, a mely helyzetben a támadója ellen tettleg kell cselekedni, hogy a támadás veszélye elhárittassék. Kétségtelen ugyan, hogy annak megállapítása, hogy ez a veszély közvetlen-e vagy nem, a megtámadottnak alanyi felfogására is vezethető vissza, ámde másrészről az is bizonyos, hogy ez az egyéni felfogás bíróilag csak akkor fogadható el, ha azok a tények és körülmények, a melyek valóknak elfogadtatnak, az egyéni megbirálásnak vitatott mértékét támogatják is. A valóknak elfogadott tények azonban a megtámadás fogalmát ki nem meritik. Való tényként állapitatott meg, hogy a sértett puszta kézzel közeledett a vádlott felé. S bár minden ütő vagy testi épséget veszélyeztető eszköz hiánya, az ellenséges közeledést a támadás jellegétől feltétlenül meg nem foszthatja, de jelen esetben, a mikor az a közeledés távolból történt s oly egyénnel szemben, aki töltött lőfegyverrel van ellátva, nem tekinthető egyébnek, mint puszta fenyegetésnek, a mely a támadás veszélyességéig és közvetlenségéig el nem jutott. Nem tévedett tehát a tábla, a mikor a tsz.-kel ellentétben a vádlott beszámithatóságát megállapította. (905. nov. 2. 0373. sz.) 62. Vádlott édesapjának testét szándékosan, de ölési szándék nélkül bántalmazta, miáltal raj la 5 nap alatt gyógyult testi sértést okozott. C.: A vád alapjául szolgáló ez a tett a Btk. 301. §-ba ütköző és a 302. §. 2. bekezdése szerint büntetendő felmenő ágbeli rokonon