Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

Btk. 79. $. 39 vádlott segítségért kiáltott volna; s ha beavatkozni akart volna, azt magától is megtette volna; mert továbbá az természetszerű, hogy a vádlott segítségért nem kiáltott, midőn a veszélyt önerejéből is képes volt elháritani. (904. decz. 20. 10,476.) A házjog jogos védelme. 59. C.: A kir. T. valónak fogadta el, hogy a sértett háromszor is bement a vádlott lakására s ott a vádlottat és családja tagjait sértegette. Nyilvánvaló abból, hogy miután a szóbeli kiutasítás sikertelen volt, a sértettnek a vádlott lakásáról erőszakkal eltávolítása a vádlott házjoga ellen intézett jogtalan és közvetlen megtámadásnak elhárítására szükséges volt. Ennélfogva az, hogy vádlott erős felindulásában a betolakodót kilökte, és az az udvarra esvén, súlyos sérülést szenvedett, a Btk. 79. §-a értelmében a vádlott terhére be nem számitható. (1904. deczember 14. 10,289. sz0 A vagyon jogos védelme. Tévedés a személyben. 60. Éjjel sértett a vádlott udvarában elhelyezett sertéseket őrizvén, éjfél tájban távozásáról értesítette a vádlottat, a vádlott ezután lakásában maradt éjfél után egy óráig, midőn a házának tornáczán tyúkjainak lármáját hallotta s tolvajt vagy ragadozó állatot vélvén ott, fejszét vett kezébe s lakásának ajtóját kinyitván, a sötétségben egy emberi alakot vett észre maga előtt, kiben tolvajt, vagy a tornáczába betolakodott s ennélfogva ellenséges szándékkal viseltető egyént sejtett s azt, a nélkül, hogy tudta volna, mikén, az a vele legjobb egyetértésben élő sértett, fejszével szándékosan, de ölési szándék nélkül akként bántalmazta, hogy az 20 napnál tovább tartó sérülést szenvedett, sőt bántalmazása következtében egyik szemének látóképességét elvesztette s arcza eltorzult. Ezen valóknak elfogadott tényekből a kir. tábla azt a jogi következtetést vonta le, hogy a vádlott a vádbeli tettet nem jogos védelmében s nem olyan megzavarodásában követte el, mely a cselekményének beszámithatóságát kizárná. C.: A kir. T.-nak jogi következtetése téves, mert a dolog természeténél fogva nyilvánvaló, hogy a tornáczán keletkezett zajra alvásából felriadt vádlott azért vett kezébe fejszét, mert vagyonát megtámadottnak tartotta s hogy a vagyona ellen intézettnek vélt jogtalan és közvetlen megtámadást elhárítsa; midőn pedig a késő éjjeli időben, a sötétségben, annak tudatában, hogy M. J. sértett udvarából már korábban eltávozásáról értesítette, ott tehát idegen embernek keresni valója nincsen, a magát fel nem ismertető sértettel találta magát szemben, jogosult volt az a teltevése, hogy a vagyonának megtámadóját a személye ellen intézhető jogtalan és közvetlen megtámadás véghezvitelében megelőznie s ártalmatlanná tenni szükséges, minélfogva a vádlott szándékos cselekménye jogos védelemben elkövetettnek tekintendő. (904. decz. 22. 10,517. sz.)