Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

3* Btk. 79. $. utcza felé ment, mikor pedig vádlott a földről felekelt és szitkozódva követte M. J.-t, ez a szitkozódásra visszafordulva, ismét neki ment a vádlottnak, fejéről leverte a kalapot és őt újból ütlegelni kezdte; s mikor vádlott kérdezte M. J.-t, hogy miért bántalmazza öt és menekülni igyekezett, M. J. nem engedte, s egyszer csak felkiáltott, hogy megszuratott, aminthogy tényleg nyomban a vádlott részéről szenvedett és késsel okozott szúrás folytán támolyogni kezdett, majd összeesett és meghalt. , C: Minthogy a tsz. és T. a jogos védelmei nem látta fenforogni, mert V. S. második támadását maga idézte elő, vádlottnak személye ellen a néhai M. J. részéről jogtalan és közvetlen megtámadás intéztetett, és vádlott csakis ennek elhárítása végett, hogy menekülhessen, szúrta meg késével támadóját, M. J.-t, tehát a védelmi jogot szükségszerüleg gyakorolta, s ehhez képest az alsóbiróság a Btk. megfelelő rendelkezését tévesen alkalmazták, midőn vádlottat a beszámithatóságot kizáró ok figyelembe vételének mellőzésével mint bűnöst elitélték, mely Ítéleti rendelkezés, mint a Btk. 79. §-ának 1. bekezdésében meghatározott jogos védelemre alapított, a Bp. 385. §-ának 1. c) pontjában megjelölt semmiségi okot képez. (904. nov. 30. 9809.) , Jogos védelem fenyegető támadás ellen. 58. Sértett a nála volt juhászbottal a vádlott felé csapott, a vádlott azonban megkapta a botot és támadója kezéből kicsavarta; mire a sértett puszta kézzel támadt a vádlottra, annak arczába kapott és ajkát meg is sérelmezte; ekkor a vádlott visszalökve a sértettet, az attól elvett bottal rögtön annak a fejére ütött, a sértett elesett s mikor fel akart kelni, a vádlott mégegyszer a fejére ütött, mire az azonnal meghalt. C.: Nyilvánvaló ebből, hogy vádlott megtámadtatván, kénytelen volt védekezni, mert testi épségét, sőt életét közvetlen veszély fenyegette, és nyilvánvaló, hogy a vádlottat fenyegető veszély nem szűnt meg a támadó lefegyverezésével, mert az puszta kézzel támadt ekkor a vádlottra, azt meg is sérelmezte, a vádlott tehát nem várhatta be tétlenül, hogy támadója őt még súlyosabban s esetleg ugyanazzal a bottal, melyet már egyszer elvett tőle a vádlott, bántalmazza, hanem azt önön biztonsága érdekében lehetetlenné kellett tennie. E szerint az, hogy a vádlott a támadót, aki az élet kioltására alkalmas eszközzel támadta meg őt, s lefegyvereztetése után kezeivel az arczába kapott, ellökte magától és annak a fejére ütött: jogos védekezést képezett. E cselekménye tehát a Btk. 79. §-ának alapján terhére be nem számitható. Sértettnek vakmerő és ismételt támadása után az sem állapitható meg, hogy vádlott túllépte a jogos védekezés határait az által, hogy a földről felkelni akaró támadójára még egyet ütött; ugyanis az előzmények után ujabb támadástól tarthatott. A jogos védelem esetének megállapítását nem zárhatja ki ama tény sem, hogy egy szemtanú volt a közelben, s vádlott azt segítségül nem hivta. Mert önként értetődik, hogy a tanú beavatkozni még akkor se lett volna köteles, ha a