Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

[88 Bp. J84, §. «). p.. 384. §. 10; p. - 395. C.:. B. A. tanú kihallgatását helyesen mellőzte az esküdt, bíróság, inert a bizonyítani kívánt tényre nézve több tanú hallgattatott ki, a kik a védelemnek megfelelő vallomást tettek, igy tehát joggal lehetett az esküdtbíróság abban a felfogásban, hogy a további bizonyítás felesleges, az ügy eldöntésének késleltetését ezelozza. (1906. máj. 29. 5020. sz.) 396. C: Az esküdtbíróság első végzése a valóság bizonyítására vonatkozó indítványt azért utasította el, mert abban a bizonyítandó tények és a bizonyítási eszközök megjelölve nem voltak. Ez az elutasítás helycsen történt, mert a Bp. 288. §-a a bizonyítékok és a tények tüzetes megjelölését a bizonyító fél kötelességévé teszi. Az esküdtbiróságnak panaszolt második végzése a védő és a vádlott indítványának azért nem adott helyet, mert a bizonyítást teljesen befejezettnek találta. Ez a határozat szintén helyes, mert a sértett fél ellenbizonyitékával, melyek legnagyobbrészt közokiratok, a tényállás annyira tisztázva volt, hogy a vádlottnak tanubizonyitékától eredménv többé nem volt várható. (906. szept. 26. —• 8651.) Bp. 384- §• 10. p. e) Az ítélet rendelkező része és indokolása közti ellenmondás. 397. C.: A Bp. 375. §-ának rendelkezése szerint az itélet indokolásának az esküdtek részéről eldöntött kérdésekben azok határozatának tartalmára kell támaszkodnia és igy az esküdtek határozata és az esküdtbíróság ítélete egymással elválaszthatatlan összefüggésben állván, az itélet rendelkező részével az indokolásnak összhangzásban kell lennie. Az esküdtbíróság ebben az esetben az itélet rendelkező része szerint az esküdteknek abban foglalt határozatához képest a vádlottat a Btk. 279. §-ában meghatározott szándékos emberölés bűntettében bűnösnek mondotta ki, eme rendelkezését azzal indokolván, hogy az esküdteknek a hozzájuk intézett kérdésekre kimondott határozatával meg van állapítva, hogy vádlott K. M.-t vadászpuskával lövés és a fejére mért ütések által szándékosan, de nem előre megfontolt szándékkal megölte és hogy a vádlott eme cselekményét nem a jogos védelemnek nem büntetendő tulhágásával követte cl. Az esküdtbíróság az itélet indokolásában a büntetés kiszabásat illetőleg az enyhítő körülmények megállapításánál azonban a vádlott védekezésének elfogadásával azt állapította meg, hogy a vádlott egyrészt a személye ellen intézett jogtalan és közvetlen megtámadásnak elhárítása végett és e közben követte el tettét és másrészt hogy vádlott félelem, ijedtség és megzavarodottság hatása alatt állva, tehát a jogos védelem közvetlen határán cselekedett s ekként a Btk. 79. §-ában meghatározott, a beszámithatóságot büntethetőségének kizáró okok fenforgását állapította meg. Minthogy pedig a kifejtettek szerint a törvényszék mint esküdtbíróság ítéletének indokolása az esküdtek határozatával és az ítéletnek rendelkezésével ki nem egyenlíthető ellenmondásban van, s minthogy e szerint Bp. 384. §-ának 10.