Magyar döntvénytár, 13. kötet - 1906 (1908)

Bp. 384. §. 10. p. pontjában meghatározott semmiségi ok forog-fenn, amely a most idézett szakasz utolsó bekezdése szerint mindig hivatalból figyelembe veendő: ezeknél fogva a törvényszék mint esküdtbiróságnak Ítéletét megsemmisitcni és a törvényszéket, mint esküdtbiróságot uj ítélet hozatalára utasítani kellett. (904. szept. 20. 7766. sz.) 398. A vád alapjául szolgáló tett az volt, hogy Sz. Gáborné vádlott házasságának tartama alatt született fiúgyermekét előre meg nem fontolt ölési szándékból megölte oly módon, hogy közvetlenül a szülés után ennek nyakát megszorította, minek következtében a gyermek megfulladt. C: Tekintve, hogy az esküdtek az eléjük terjesztett I. sz. fökérdésre adott és az itélct rendelkező részébe belefoglalt felelet szerint „nem bűnösnek mondták ki vádlottat abban, hogy Tiszavárkonyban 1904. deczember hó 10-én született figyérmekét előre meg nem fontolt ölési szándékból megölte," tekintve, hogy az esküdteknek eme határozata folytán az az eset forgott fenn, melyre a Bp. 373. §-a azt rendelte, hogy „a bíróság a vádlottat azonnal ítélettel felmenti"; tekintve azonban, hogy az ítélet rendelkező része szerin;: mégis bűnösnek mondatott ki és büntetésre ítéltetett a vádlott a Btk. 284. §-ába ütköző gyermekölés büntette miatt azon az alapon, mert az esküdtek hétnél több szavazattal „igennel" határoztak a II. sz. ama kérdésre ,,bünös-e abban Sz. Gáborné, hogy nem férjétől nemzett, tehát házasságon kivül születettnek tekintendő figyermekét Tiszavárkonyban 1904. deczember 10-én közvetlenül a szülés után szándékosan megölte"; tekintve, hogy az itt kiemeltekből meg kellett volna állapítani az ítélet rendelkező részének érthetetlenségét; ugyanis: mig az esküdteknek az I. sz. főkérdésre vonatkozó határozata szerint: „nem bűnös" a vádlott abban, hogy fiúgyermekét előre meg nem fontolt ölési szándékból megölte, tehát a törvény értelmében felmentendő lett volna, addig az esküdteknek a Jl. sz. kérdésre vonatkozó határozatán alapuló Ítélet szerint mégis „bűnös" a vádlott és büntetésre ítéltetett, a miatt, mert ugyanazt a figyermekét szándékosan megölte; tekintve, hogy az ítélet rendelkező részének érthetetlensége nem szűnik meg azáltal, hogy a II. sz. kérdésben a „nem férjétől nemzett, tehát házaságon kívülinek tekintendő", „közvetlenül a szülés után" szavak bent foglaltatnak, mert ezeknek a szavaknak a kérdésébe belefoglalása által az esküdtek is tévedésbe lehettek ejtve, ugyanis az a téves véleményük keletkezhetett, mintha a Btk.-nek a Curia 1882. május 22-én 5. sz. alatt kelt büntető teljes ülési határozatával is kellően értelmezett 284. §-a alkalmazható volna arra a férjes nőre, ki a házasságának tartama alatt született gyermekét megöli, azon esetre, ha gyermekét nem férjével, hanem akár a házasság tartama alatt, akár a házasság létrejötte előtt mással nemzette; tekintve, hogy a Bp. 247. §-ában felhívott 384. §-ának 10. pontja szerint alaki semmiségi okok, ha az ítélet rendelkező része érthetetlen, továbbá, hogy ezen semmiségi okok a 427., illetve a 384. §. utolsó bekezdése szerint mindig hivatalból veendők figyelembe; tekintve, hogy a Bp. 429. §-ában emiitett esetek egyike sem forog fenn ;