Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

Dologjog. 355 gazdasági érdekkel, az utóbbinak rovására: a törvény megkerülésével ennek czélzata nem valósulhatna; mert számtalan szőlőterület felújítása megakadhatna ezen a terhelési tilalmon, mivel a tulajdonosnak rendelkezési joga ebben az arányban hosszú időre (törlesztő kölcsönnél évtizedekre) le volna kötve és pedig, a későbbi tulajdonosnak is. Ez a megkötöttség itt annál súlyosabb, mert azt hozná magával, hogy a tulajdonos nem juthatna abba a helyzetbe, hogy/ a birtokának értékét a szőlő felújításával emelje, s ekként magának kedvezőbb gazdasági viszonyokat teremthessen: a tulajdonos szabadsága lenne jogos magánérdek nélkül nagy közérdek és jogos magánérdek ellenére korlátolva. Ez pedig meg nem engedhető. De tulajdonképpen a hitelezőnek is csak látszólagos érdeke van abban, hogy terhelési tilalmat nyerjen a szőlő ieiujitási kölcsönnel szemben. Ugyanis: a szőlőfeluj.itási kölcsön csak magát a szőlőbirtokbt terheli és nem terjed ki más gazdasági mivelés alá eső területre (1896: V. tea. 12. §.); szőlőkölcsön csak kipusztult szőlőterület felújítására adatik, vagy olyan esetben, amidőn a kipusztult szőlőterület erre nem alkalmas, az ennek helyettesítésére alkalmas terület beállítására (törv. 5. §.); a végrehajtás esetében a hitelező követelését a később fölvett szőlőkölcsön törvényes elsőbbsége nem veszélyezteti, mert a vételárra csak az árverés napját megelőzőleg esedékessé Vált három évi hátralékos részletek sorozandók előnyös tételként (1881 :LX. tcz. 189. §. c) pontja), míg az árverés napja után esedékes részletek a vételárba való betudás nélkül a Vevőt terhelik. (Végr. törv. 184. §,) így tehát a, szőlőkölcsön a jelzálogos hitelezőt csak annyiban érintheti, hogy köteles tűrni az árverés előtt esedékessé vált három évi hátralék kielégítését maga előtt és annyiban, hogy miután aZ árverés utáni részletek a veVőre mennek át s továbbra is terhelik az ingatlant, ez a körülmény csökkentőleg hathat az árverési vételár alakulására; ámde ez1 is csak látszólagos, mert ezekkel szemben áll az, hogy miután az árverés előtt esedékessé vált részletek nem mennek át teherkép a vevőre, ez által viszont megfelelően emelkedik a vételár, mert az1 annak megfelelő befektetést a vevő már teher nélkül kapja meg; és a kölcsönnek az árverés előtt esedékessé nem Vált, tehát a veVőre átháruló részletei sem csökkentik a vételárt abban a mértékben, mint a milyen mértékben emelkedhetek a szőlő felújítása által (tehát a szőlőkölcsön folytán) magának az ingatlannak' értéke, mert a törvényben biztosítva van, hogy a kölcsön valósággal a szőlő beállítására lesz fordítva, tehát az ingatlan értéké feltétlenül magasabb s így az elérhető vételár is magasabb lesz, mint a szőlő beállítása nélkül. Sőt a jelzálogos hitelező már a kölcsön adásakor abban a helyzetben lehet, hogy kiszámíthatja jól hozzávetőleg, hogy a szőlőkölcsön felvétele esetében az elpusztult szőlőterületekre mekkora szőlőkölcsön fog nehezedni, s mily összeg fogja őt árverés esetén megelőzni, mert a törvény 8 . §-iában megvan határozva a kölcsön maximuma. Nincs tehát semmi jogos érdeke a jelzálogos hitelezőnek, amely szükségessé tenné az olyan irányú biztosítását, a milyen a terhelési