Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

348 Magánjog. legeltetési s illetve faizási jogosultság fejében legelő s erdői illetmény elkülönítése már ez okból sem. foghat helyt; mert továbbá annak utólagos birói megállapítása, hogy a \kérdés'ben levő legeltetési s faizási jogosultság az úrbéri rendezés folyamán mily mérvű s kit terhelő szabályozást nyert, nem úrbéri eljárásra, hanem a törvény rendes útjára tartozik. (1904. szept. 26. 2125. sz.) 0.: Hh. (1904. decz. 13. 99. sz.) = V. ö. Grill Dt. Magánjogi Rész I. k. 683., 684. sz. Földesúri jogból egyesek ellen folyó magánjogi követelések illetékes bírósága. A malomjog, mint kisebb királyi haszonvétel Befolyásolja-e a földesúri jogból eredő követelést az a körülmény, hogy a malomnak és a malom alatt elterülő földnek tulajdonjoga egy személyben egyesül ? 882. Pozsonyi T.: Az a kérdés, vájjon a kereset tárgyánál fogva az ügy nem tartozik-e az úrbéri biróság hatáskörébe, hivatalból vizsgálandó, mert az úrbéri biróság elé tartozói ügyekben a rendes birói illetékességtől eltérésnek a 'felek beleegyezésével sincsen helye; de e részben alaptalan az alp. kifogása, mert nem vitás az, hogy a felp.-t Czajla községében az úrbéri kapcsolatnál fogva a földesúri jog megilleti, a nem vitás földesúri jogból egyesek ellen folyó magánjogi követelések elbírálása pedig a polgári biróság hatáskörébe tartozik. Érdemben is alaptalan a felülvizsgálati kérelem minden iránybán. A íelp. ugyanis kereseti követelését a perben kifejtettek szerint a malomjog czimén a malom tulajdonosával az évi bőr összege liránt régebben történt megállapodás alapján vette keresetbe és a földesúri imalomjog, mint kisebb királyi haszonvétel, melyet az 1836: VI. t.-czl 8. §-a ujabban szabályozott, az ősiségi nyiltparancs által fentartatván, ez idő szerint is fennáll és érvényesen gyakoroltatik. A vizjogról szóló 1885 .évi XXIII. t-c'z. által pedig, melynek 1. !§-a a magánjogi czimeken alapuló és eddig fennállott jogokat e törvény hatálya alól különösen kivette, a földesúri malomjog egyáltalában érintve nem lett. Eszerint alaptalan az alp.-nek az a jogi fejtegetése, hogy a felp. a kérdésben; forgó iogot a vizjogról szóló törvény 189. §-a értelmében az ugyanott meghatározott idő alatt hatóságilagi be tartozott volna jelenteni s mivel ezt meg nem tette, ez a joga elenyészett volna; mert a felp. nem vizbért, vagy más, a fenti törvényhely rendelkezése alá eső vizi jogosítványt érvényesít, hanem a földesúri minőségénél fogva ót megillető kisebb kir. haszonvételt, melyre a fenti törvény ki nem terjed. Nem szűnt meg a kereseti követelés jogalapja azzal, hogy felp. a malom alatti talaj tulajdonát is megszerezte, mert e követelés nem földbér és mert a malombér mint kisebb kir. haszonvétel a földesurat a jog területénl évő minden malom tulajdonosával szemben megilleti, tekintet nélkül arra, hogy a malom kinek a telkén áll, mindaddig, mig a malom mint ilyen fennáll, vagy a jog megváltva nincsen, aminek megtörténtét maga az alperes maga sem állította. A malombér nagyságát (összegét) illetőleg, az megállapodás tárgya, melyet rendszerint a hosszú évi gyakorlat igazol; ez a gyakorlat pedig