Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

Dologjog. 349 jelen esetben ai felebbezési bíróság által tényképen meglévén állapítva, az arra vonatkozó tényállás az 1893. évi XVIII. t.-cz. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadóul el volt líogadandó, a perben pedig alp. nem is állitotta, hogy a korábbi malomtulajdonosok részéről fizetett összegben földbér is bennfoglaltatnék. (1904. nov. 28. G. 117/3. sz.) == Természetes, hogy a malomjog tekintetében a határozatban kifejtett jogelvek nem vonatkoznak a kizárólag gőzerőre berendezett és állandóan XXXIV. t. cz. kivett. A malomjog tekintetében v. ö. Grill Dt. Magánjogi rész I. k. 705—708. sz. Kisebb kir. haszonvételek. Italmérést jog. Vásári jog. 888. Marosvásárhelyi T.: Felperest keresetével elutasítja. I n d o k o k : A védekező alperesek egybehangzóan azt a két alaki kifogást tették a felperes keresete ellenében, hogy* a kereset elkésett, mert felperes az 1899. évi február hóban' 8368. szám alatt kelt igazságügyminiszteri rendeletnek a 38. §-a értelmében a jogosult kártalanításban csak ugy részesülhet, ha ebbeli igényét legkésőbben az 1899. évi márczius hó 31-ik [napjáig írásban bejelenti; s hogy miután a felperesnek a keresetileg érvényesíteni kívánt igényét a m. kirH C. a 7117/892. p. sz. ítéletével már elbírálta, tehát igénye' már vég- és jogérvényesen el van bírálva. i \ Mind a két alperesi kifogás alaptalan, mert először az 1888. évi XXXVI. t-cz, 13. §-a értelmében nyilvánvaló, hogy az legyik igényjogosultnak bejelentése a közösen gyakorolt italmérési jognál és általában a közös tulajdont képező igényeknél, valamennyi igényjogosult javára esik, már pedig az, hogy az igényjogosultak részéről történt bejelentés, az nem vitás; de alaptalan a második kifogás is, mert habár tény az, hogy a felperes a beregszászi kir. törvényszék előtt ugyanerre az italmérési kártalanítási összegre vonatkozóan igénybe vette az 1889. évi deczember hó 17. napján 45,896. L M. sz. a. kelt rendelettel szabályozott eljárást s habár tény az, hogy annak a folyamán az ő tulajdoni igénye már jogérvényesen elbíráltatott, mégis, miután a hivatkozott rendelet 38. §-ának 3. bekezdése szerint, ha az igényjogosulttág képezi lal vita tárgyát, az utalványozás napjától számított hat hó alatt a törvény rendes útját igénybe veheti az is, akinek az igénye a hivatkozott rendeletben megállapított eljárás során hozott ítéletben, vagy épen nem, vagy csak részben állapíttatott meg1;/ már most a beregszászi kir. törvényszék a felperes által igényelt összeget az 1892. évi szeptember hó 14. napján 10,687/892. számú végzéssel utalta ki. A felperes pedig a jelen perben a keresetet az 1893. évi január hó 15. napján adta be, amiből nyilvánvaló, hogy a kereset nemi késett el és elfogadandó. Érdemben a kir. törvényszék azért utasította el a felperes keresetét, mert a B) alatti szerződés szerint és az azt megelőzően kiállított