Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

Bp. 388., 423. §§. 251 Vádlott törvényes képviselője csak akkor élhet perorvoslattal, 388. § ha az ítélet kihirdetésekor jelen van. 693. C: A, BP. 388. §-ának 4. bek. értelmében a vádlott részére nyitva álló határidőben annak törvényes képviselője is jogosítva van az Ítélet ellen felebbezni. A vádlott részére nyitva álló határidő pedig az itélet kihirdetésekor a perorvoslati nyilatkozat megtétele 'után lejár, amiből kétségtelen, hogy a vádlott törvényes képviselője csak akkor jelenthet be per orvoslatot a vádlott érdekében, ha az itélet kihirdetése alkalmával jelen van, mert a törvény egyedül a vádlott örököse javára tette meg azt a kivételt, hogy az itélet kihirdetésétől számított 8 nap alatt jelenthet be felebbezést. Minthogy pedig a vádlott édes apja a főtárgyaláson jelen nem volt s igy a felebbezést fia érdekében be sem jelenthette, nyilvánvaló, hogy aZ itélet kihirdetése után 8 napra bejelentett perovoslat elkésett. (1904. szept. '13. 7229.) 694. Pécsi T.: A Bp. 383. §. Il-ik a) pontja feljogosítja Ugyan a vádlott házastársát arra, hogy a kir. tsz. ítélete ellen a vádlott helyett annak javára felebbezéssel élhessen, ámde a 388. §. 4. bek. szerint a házastárs e jogát csak a vádlott részapa nyitva álló határidőben érvényesítheti. Ugyanis a 388. §. 2. bek. értelmében a vádlottnak felebbezését az itélet hirdetésekor azonnal kell bejelentenie, mihezképest kétségtelen az, hegy felebbezési jogával a házastárs csak abban az esetben élhet, ha a főtárgyaláson és az itélet hirdetése alkalmával jelen Van, és azt ugyancsak azonnal tartozik bejelentem. Hogy pedig a törvény nem szándékozott a házastársnak több jogot engedélyezni, azt leginkább bizonyítja az, hogy a 388. §. ugyancsak a 4. bek.-ben a vádlott örököseit kivételesen jogosítja fel arra, hogy az itélet ellen a hirdetéstől számított nyolez nap alatt felebbezhessenek. Az 1904. évi augusztus 3-án a vádlott R. Hermann előtt hirdetett itélet ellen neje, szül. Stern Gizella által 1904. évi augusztus 6-án és igy a hirdetés Utáni harmadik napon benyujtott felebbezést, tehát a Bp. 389. §-a értelmében mint elkésettet, mir a kir. tsz.-nek kellett volna Visszautasítani és mivel ezt nem tette, hanem végzésével elfogadta a kir. T.-nak kellett az elkésett felebbezést a Bp. 401. §. 3. pontja értelmében visszautasítani. (1904. okt. 3. 1570.) A kir. T. főtárgyalásán a kihágással vádolt egyénnel szemben sem lehet a fölmentő ítéletet jelenléte nélkül megváltoztatni. 695. Az elsőfokulag fölmentett vádlottak megídézését a T. azért mellőzte 4-3- §• mert csak kihágással voltak vádolva. Ezeü uem [is jeientek meg a főtárgyaláson, ennek daczára aJ T. a Ktk. 129. §-ára alapított marasztaló Ítéletet hozott. iC.: Minthogy a tsz. vádlottakat a vád terhe alól felmentette, a T. pedig a Bp. 423. §. 4. és 5. bek.-nek rendelkezése ellenére s