Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

250 Bp. 387. §. tátott meg .perorvoslattal, és minthogy a vádrendszer elvei és a BP.-nak ezen alapuló rendelkezései elvileg kizárják annak megengedhetőségét, hogy egyedül a vádlott érdekében használt perorvoslattal megtámadott elsőbirósági ítélet bármi irányban a vádlott terhére felülvizsgálat tárgyává, tétessék, e nélkül pedig, vagyis ebben az esetben a vád alapjává tett cselekménynek a vádlott terhére a vádtól eltérő abba bele nem foglalt alkatelem az ölési szándék bevonásával való súlyosabb minősítése nélkül a bírói hatáskör megsértésének megállapításáról szó sem lehet; és minthogy a törvény rendelkezésének helyes értelmezéséből pkszerüen következik, hogy a bírói hatáskör megsértése, mint hivatalból észlelendő semmiségi ok, csakis a bűnvádi eljárás alapját képező vád és az esetleg használt perorvoslatok szem előtt tartásával állapitható meg; ennélfogva, miután az elsőbiróságnak a vád tárgyává tett cselekmény felett törvényszerű hatáskörében hozott ítélete a vádlott terhére perorvoslattal meg nem támadtatott, a kir. főügyész semmiségi panasza, mint alaptalan, elutasítandó volt. (1904, }un. 30. 6050. sz.) A büntetés vádlott terhére csak az ellene használt perorvoslat alapján súlyosbítható. 691. C: A) T. azáltal, hogy az egyedül v. fölebbezése • folytán felülvizsgált tsz. ítéletét akképp változtatta meg, hogy a 92. §. alkalmazásával megállapított s. t. sértés vétségére a fogház1 mellett még pénz-, mint mellékbüntetést is alkalmazott, nem sértette meg a törvényt, mert a Vádlott fogházbüntetését a kiszabott pénzbüntetés helyett esetleg foganatba veendő fogház mértékén alól leszállította s ekként a pénzbüntetés alkalmazásával nevezett vádlott büntetését, mely terhére különben felebbezéssel megtámadva nem Volt, nem szigorította. (1904. okt. 5. 8161. sz.) A perorvoslattal nem élt vádolt javára is figyelembe veendő a felebbezö vádlott-társ javára szolgáló körülmény. 6Ö2. BpestiT.: Igaz ugyan, hogy P. L.-ra vonatkozóan a vizsgálóbírónak a határozata már jogerőre emelkedett s így dr. B. M. védőügyvédnek a vádtanács végzése ellen beadott felfolyamodását sem lehetett figyelembe venni, mert a Vádtanács végzése P. L.-ra nézve semmiféle intézkedést nem tartalmazván, a perorvoslat tárgytalan, ennek daczára azonban a T. ennek a gyanúsítottnak a szabadlábra helyezését is elrendelte, mert a felfolyamodással élt gyanúsítottak szabadlábra helyezését indokoló körülmények P. L.-ra vonatkozóan is fenforognak s igy a BP. 387. §-a értelmében a vizsgálóbíró Végzése hivatalból volt felülbírálandó és a szabadlábra helyezés elrendelendő. (1904, máj. 4. 3010. sz.)