Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

Bp. 387. §. 249 lott a sógorát ölette meg, szintén nem bírhat nagyobb nyoma- 385. §. 3. p tékkal és lugyanezen tekintet alá esik az a súlyosító körülmény is, hogy a, vádlott a tett elkövetése után a bűncselekmény felderí­tését megnehezíteni igyekezett; s minthogy ezeknek figyelembe­vételével az özvegy D. D.-né szül. B. L. vádlottra nézve az esküdt­bíróság által megállapított enyhítő körülmények annyira nyoma­tékosak, hogy büntetésének kiszabásánál a Btk. 92. §-ának alkal­mazását a súlyosító körülményekkel szemben is indokolják és igy eme szakasz alkalmazhatásának föltételei fenforognak: ezeknél fogva a .nevezett vádlott és védője által a BP. 385. §- ának 3. pontja alapján használt semmiségi panaszoknak helyt adni, a kir. törvényszék mint esküdtbíróság ítéletének az özvegy D. D.-né szül. B. L. vádlott büntetésére vonatkozó részét a BP. 385. §-ának 3. pontja alapján megsemmisíteni és a törvénynek megfelelő Ítéletet (15 évi fegyház) hozni kellett. (1904. noV. 8. 9111.) A felülvizsgálat az ítéletnek csak figyelembevehetö perorvoslat­tal megtámadott részére terjedhet ki. 688. <C: K. I. vádlott az elsőbiróság marasztaló Ítéletben megnyu- 3.7. §. godott, s védője is egyedül az ítélet hírlapi közzétételének elrende­lése miatt felebbezett. Ehhez képest amidőn a kir. T. az elsőbiró­ság ítéletnek ezt az 'utóbbi intézkedését, mint a Btk. 277. §. ren­delkezésének megfelelőt, helybenhagyta, az ítélet egyéb részeit ezt a vádlottat illetőleg a BP. 387. és 423. §. értelmében érintetlenül kellett hagyni. (1904. jun. 1. 3803.) GS9. C: A kir. főügyész a felebbviteli főtárgyaláson a P. I.-né vádlott ellen a kir. ügyész által bejelentett felebbezést visszavonván, az egyedül P. L-né által használt felebbezés folytán annak terhére a cselekmény minősítése a kir. T. által a BP. 387. §-a szerint meg­változtatható nem lett Volna, de minthogy a kir. T. ennek daczára vádlottat az elsőbiróság által megállapított lopás vétsége helyett a sú­lyosabban büntetendő orgazdaság vétségében moniotta ki bűnösnek, a kir. T. ítéletének erre vonatkozó részét megsemmisíteni és vád­lott cselekményét az elsőbiróság által megállapított lopás vétségének minősíteni kellett. (1903. máj. 26. 4830.) 690. A tsz. ítélete ellen egyedül a vádlott élt felebbezéssel. A kir. T. ítélete ellen a kir. főügyész a BP. 384. §-ának 4. p.-ja alapján ázért jelentett be semmiségi panaszt: «mert a biróság hatáskörét tullépte.» C: Minthogy e bűnügyben vádlott ellen a Btk. 301. §-ában meghatározott és a kir. tsz. hatáskörébe utalt súlyos testi sértés büntette miatt emeltetett a vád a kir. törvényszék a vád­lottat e bűntett miatt ítélte el és Ítélete a vádlott terhére egy­általában, tehát a cselekmény minősítése tekintetében sem támad-

Next

/
Thumbnails
Contents