Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

Bp. 385. §. 3. p. 247 681. C: Igaz ugyan, hogy elvontan, fogalmilag a pénzbüntetés a 385. §. 2. p. fogházbüntetésnél enyhébb nemű büntetés, de ebből még egyáltalán nem következtető az, hogy a pénzbüntetés legmagasabb mértéke is enyhébb lenne a fogházbüntetés legkisebb mértékénél, már most tehát vizsgálandó az, vájjon az alapperben hozott ítélettel kimért nyolcz napi fogház fő- és 10 korona mellékbüntetésnél az újrafelvételi eljárás folyamán hozott másodfokú ítélettel kimért .400 korona fő- és 200 korona mellékpénzbüntetés sülyosabb-e vagy sem? A méllékpénzbüntetést illetőleg ez nem szorul bizonyításra. A fogházbüntetés helyett megállapított pénzbüntetésre figyelembe kell venni egyrészről azt, hogy a pénzbüntetés helyett annak behajthatlak sága esetén fogházbüntetés alkalmazandó, másrészről a Btk. 53. §-ának azt a rendelkezését, amely szerint egytől tiz forintig terjedő összeg helyett egy nap számitható, ami egyszersmind útmutatást nyújt arra nézve, hogy a pénzbüntetés összege mikép viszonylik a fogházbüntetés súlyosságához, ezekből kétségtelen, hogy a vádlottra legkedvezőbb számítással esteleg busz napi fogházzal helyettesítendő 400 kor főbüntetés súlyosabb áz alapperben (kiszabott nyolcz napi fogházbüntetésnél; kétségtelen tehát az is, hogy a tsz. az1 elitélt vádlott javára újra felvett ebben az ügyben hozott ítéletével, miután ebben vádlottat az alapperben hozott ítéletében kiszabott büntetésnél sulyosabb büntetéssel sújtotta, a Bp. 462. §-ának 3. bekezdésében a büntetés kiszabására nézve megállapított határt ya vádlott sérelmére meg nem tartotta és iezzel a Bp. 385. §-ának 2. pontjába ütköző semmiségi okot szolgáltatott. (1904. október 12. 8378. sz.) k) a Btk. 92. §-ának alkalmazása vagy mellőzése miatt használt semmiségi panasz. ©82. C.t A valónak elfogadott amla tény mellett, hogy a büntetett 3. p. előéletű vádlott tettét természetes apja ellen kaszával, tehát igen veszélyes eszközzel követte el, a rendszerinti büntetésnemnek alkalmazása nem tulszigoru: a Btk. 92. §-ának alkalmazása miatt tehát a közvádló által emelt semmiségi panasz alaposnak találtatván, a Bp. 437. §-a 3. bekezdésének alkalmazásával az alsóbiróságok ítéleteinek vonatkozó része megsemmisítendő s vádlott megfelelő büntetésre ítélendő volt. (1904. márcz, 16. 251.) 683, C: Minthogy a vádlottra vonatkozóan súlyosító körülmény nem állapíttatott meg, az enyhítőül megállapított büntetlen előéletére tekintettel pedig a vádlott a fogházbüntetés legkisebb mértéke szerint is aránytalanul súlyosan büntettetnék, ezért a bfüíntetésnek!.a Btk. 92. §-ának alkalmazásával kiszabása indokoltnak találtatott; minthogy továbbá az, hogy a bíróság a vádlott büntetését a Btk. 92. §-ának mellőzésével szabta ki, noha alkalmazásának feltételei fenforognak, a vádlott sérel-