Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

242 Bp. 385. |. 1. c) p. • §• !• c) a T. által a jelen esetben felhozott az az indok, hogy a I*. a periratokból sem hozhat ki oly eredményt, melyből az öntudatos cselekvésre következtetni lehetne. A beszámithatlanság bírói kimondása a vélelmezett beszámithatóság ellenében mindenkor a fenforgó tényekből merített birói következtetést kell, hogy képezzen. Ámde a Curia felismerése szerint a jelen esetben a T. Ítéletének indokolásában foglalt ténybeli megállapításokból, nevezetesen, hogy vádlott reggeltől délutánig sok pálinkát ivott meg s e közben nem evett; s hogy a korcsmából jövet a vádlott egy csoport élén haladva, többeket bántalmazott és pedig minden ok nélkül, sem külön-külön, sem egybevetve nem következtethető kellő alapossággal, hogy a vádlott részegsége teljes, illetve oly fokú volt, hogy e miatt a vádlott szabad elhatározási képességgel nem birt. Ezek szerint a T. tévesen alkalmazta a Btk. 76. §-át s ehhez képest Ítéletének megsemmisítésével a Bp. 437. §-ának 3. bek. értelmében e helyütt a törvénynek megfelelő Ítélet volt hozandó. (1903. október 14. 8406. sz.) 669. €.: A |kir. törvényszék Ítélete ellen vádlott „és védője a Bp. 385. §. 1. c) pontja alapján jelentettek be semmiségi panaszt és azt írásban is indokolták. A jelen esetben a főtárgyaláson módosított vád tárgyát az képezi, hogy vádlott 1902. okt. 30-án M. A. m. kir. államvasuti kapuőrt hivatalos eljárása közben sértő kifejezéssel illetvén, ezáltal a hatóság elleni kihágást követte el. Minthogy az idézett tcz. 31. §-a értelmében kihágás miatt a büntető eljárás megindithatása hat hó alatt évül el, a már megindított bűnvádi eljárás folytathatására nézve pedig ugyanez a szabály irányadó (Btk. 108. §.); s minthogy az eljárás adatai szerint ezen ügyben főtárgyalásra idéző végzés óta az 1904. április 7-én megtartott főtárgyalás napjáig hat hónapot jóval meghaladó idő mult el; ebből kétségtelen, hogy a szóban forgó kihágás a Btk. 31. §. szerint időközben elévült. A kir. tsz. tehát azzal az eljárásával, hogy ennek figyelmen kivül hagyásával a vádlottat az előjelzett kihágás miatt elitélte, a Bp. 385. §. 1. c) pontban megjelölt semmiségi okra szolgáltatott alapot. (1904. decz. 6. 9996.) 670. H. Lajos vádlott 1902. szept. 21-én bántalmazta a 16. életévét be nem töltött N. F. sértettet és okozta azon a 8 nap alatt gyógyult testi sértést. E miatt B. J., kinél a sértett mint tanoncz volt alkalmazva, még 1902. nov, 5-én a feljelentést megtette ugyan, a sértettnek anyja, K. A.-né azonban, ki az eset történetéről három nap múlva értesíttetett, csak a márcz. 28-án eszközölt kihallgatásakor kérte a vádlottnak megbüntetését. C.: Tekintve, hogy a 'magánvádra üldözendő bűncselekmény miatt a sértett helyett, ki 16. évét nem töltötte be, a Btk. 113. §-a, a Bp. 47. és 523. §§-ai szerint kizárólag törvényes képviselője, illetve a szülő emelhet vádat, tekintve, hogy B. J. a sértettnek nem törvényes kép-