Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

Bp. 385. §. 1. b) p. \ 237 tikai tárgy fogalmát megszorítván, oly ténymegállapításokra nem a!- 335- §• a) kalmazták a törvény rendelkezését, amely tények az idézett szakaszok alá esnek: ,ez pedig a Bp. 385. §-a 1. a) pontjának semmiségi esete. (1904. november 2. 8904. sz.) e) a bűncselekmény helytelen minősítése miatt az alsófoku Ítélet megsemmisítése; 654. Vádlott 1901-ben eladott sértettnek 58 koronáért egy rostát s a vé- 1. b) telár biztosítására ettől az összegre nézve kitöltetlen váltót vett. Később e váltót 72 koronára kitöltve, sértett ellen bepörölte. A bíróság megállapította, hogy a 72 koronából csak 37 korona volt jogos követelés és így váltó 35 koronára nézve megállapodás ellenére töltetett ki. Az újvidéki tsz. vádlottat a Btk. 404. §-ba ütköző s a 403. §. 1. bek. szerint- minőlsitő magánokirathamisitás vétségében mondta ki bűnösnek és 10 napi fogházra és 60 kor. pénzbüntetésre ítélte. A kir. ügyész nem jelentett be pörorvoslatot a miatt, hogy vádlott a Btk. 403. §-a ellenére vétség miatt ítéltetett el. Szegedi T.: A vádlott terhére megállapított magánokirathamisitás a Btk. 404. §-ának tartalma szerint, a Btk. XXXII. fejezetében meghatározott megkülönböztetések szerint, tehát, minthogy a hamisítás váltón követtetett el, a Btk. 403. §-a alapján fegyházzal volna büntetendő és ennek folytán a bűncselekmény a Btk. 20. §-a értelmében bűntettnek volt volna minősítendő; minthogy azonban e részben a törvényszék ítélete ellen perorvoslat nem használtatott, a Bp. 385. §-ának 1. b) pontja alá eső anyagi semmiségi ok pedig a most idézett törvényszakasz utolsó bek. folytán hivatalból figyelembe vehető nem volt: a tsz. ítéletének a büntetés nemének megállapítására és a bűncselekménynek vétséggé vált minősítésére vonatkozó része ez okokból hh. C: Hh. (1904. nov. 23. 9581. sz.) 655. C: A Bp. 385. §-a utolsó bek.-nek rendeletéhez képest hivatalból észlelte a kir. C. a Bp. 385. §-a 1. b) pontjában .meghatározott azt a semmiségi okot, hogy a P. B». terhére rótt cselekmények nemcsak a sértettek többségére való tekintettel, hanem egymás között is halmazatban levőknek minősíttettek. Minthogy ugyanis a Btk. 259., §-a szerint minősülő rágalmazásnak elkövetési cselekedete nem a rágaltmazó állitások megírásában, hanem azoknak közzétételében áll, a P. B. cselekvése pedig e szempontból egységesnek jelentkezik, mert a czikkek nyilvánvalóan egy akaratelhatározással, a lapnak ugyanazon számában tehát egyhuzamban tétettek közzé; minthogy továbbá a közleményeknek indoka és czélja, valamint a megtámadott jogtárgy és aw elkövetés módja is azonos: e körülmények oly kapcsolatot hoznak létre a külsőleg elválasztott három közlemény között, hogy azok egységes törvénysértésnek tekintendők. Tekintettel azonban arra, hogy az egységes cselekvőség két ember becsületét sértette, két vétség volt megállapítandó. (1904. decz. 14. 10,265. sz.)