Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

230 Bp. 384. §. 10. p. . §. 10.p. üthető ellenmondásban van; a Bp. 384. §-ának 10. pontjában meghatározott semmiségi ok forog fenn. (1904. szept. 20. 7766. sz.) 636- Az esküdtbíróság az esküdteknek válasza után vádlottat a Btk. 279. §-ába ütköző s a 281. §. 1. bekezdése szerint büntetendő szándékos emberölés bűntettének a Btk. 65. §. Szerinti kísérletében mondotta ki bűnösnek s a Btk. 279., 281., 287., 66. §-ai alapján, azonban a 92. §. alkalmazásával két évi börtönre \és mellékbüntetésre ítélte el. C: Tekintve, hogy a Btk. 281. §-ának 1. bekezdésében 2—10 évig terjedhető fegyházbüntetés van meghatározva s mivel vádlott eme büntetési tétel alá eső bűncselekmény kísérletében mondatott ki bűnösnek, büntetése a Btk. 66. §-ának 2. bekezdése alapján börtönben, még pedig esetleg a büntetési nem legkisebb mértéke szerint is volt kiszabható; tekintve pedig, hogy ezek szerint az esküdtbíróság ítéletének a szabadságvesztés-büntetésre vonatkozó intézkedése érthetetlen, a menynyiben a 92. §-nak alkalmazása a 66. §. alapján megállapithatónál enyhébb büntetés kiszabását föltételezné, ilyet pedig a kir. törvényszék nem szabott ki, mihez képest vagy a Btk. 92. §-ára való hivatkozás, vagy a büntetés megállapítása téves: ennélfogva az esküdtbíróság ítéletét hivatalból megsemmisíteni s a bíróságot ujabb esküdtszéki tárgyalás megtartása nélkül, az esküdtszék határozatára alapítandó nj Ítélet hozatalára lé|s további szabályszerű eljárásra utasítani kellett. (1904. oki 13. 8368. sz.) 637. A T., mint másodfokú bíróság1 a tsz. Ítéletének a T. B. J. vádlottra vonatkozó részét a bűnösség' és a vádbeli cselekmény minősítése kérdésében indokainál fogva helyben hagyván, valóknak fogadta el a tsz. által megállapított azokat a tényeket, hogy B. J. sértettet T. B. J. vádlott bottal akként bántalmazta, hogy a sértett ennek következtében husz napon tul gyógyult csonttöréssel is járt többszörös súlyos testi sérülést szenvedett; a tsz. ítéletét e vádlott büntetését illetően pedig azért hagyta helyben, mert e vádlottal szemben nem nyert bizonyítást az, hogy sértetten a súlyosabb eredményű testi sérülést, t. i. a bokacsont-törést ő okozta volna. C: Az előadottakból kitűnik, hogy a T. Ítéletének indokolásában ellenmondás forog fenn, de tekintetbe véve azt, hogy az orvosi látlelet és vélemény szerint, amelyek a tsz. ítéletének indokaiból kitetszően a sérülések minőségének és azok győgytartamának megállapításánál alapul szolgáltak, csupán a bokacsonttörés igényelt husz napot meghaladó gyógyulást, a többi sérülések részint 10—14, részint pedig 8 nap alatt gyógyuló sérülések voltak, — a fennebb jelzett ellenmondás még nyilvánvalóbb, mert egyrészt a T. valónak fogadta el azt a tényt, hogy a csonttörést is vádlott okozta és másrészt a vádlott büntetésének kiszabásánál éppen enyhítő körülményként mérlegelte azt, hogy nincs bebizonyítva, hogy a bokacsonttörést a sértetten a vádlott okozta volna. De ©ízekhez képest a T. ítéletének indokolása az ítélet rendelkező részének is ellenmond, mert a bokacsont-törésen kivül a többi sérülések