Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

Bp. 384. §. 10. p. 229 védett botütések által okozott testi sértései 8—10 napig tartó gyógyulást 384.-§. K).-p. igényeltek s minthogy a való tényként elfogadott gyógyulási idő világosan és minden ellenmondó megállapítás mellőzésével meghatározandó: a fenjelölt ellenmondás folytán a másodbiróság ítélete a Bp. 384. §-ának 10 pontjában meghatározott és a végbekezdés szerint hivatalból figyelembe vett semmiségi ok alapján megsemmisítendő s a törvényszék szabályszerű i.uj ítélet hozatalára utasítandó volt. (1904. május 25. 4835. sz.) 634. C: A kir. tábla az elsőbiróságí ítélet helybenhagyása mellett ítélete rendelkező részében tényként azt állapította meg, hogy a vádlott irta és tette közzé a «Tribuna poporului» czimü lapban «Egy haszontalan» felírás alatt kiadott közleményt. Az indokolásban azonban azt jelenti ki a kir. tábla, hogy «kizártnak nem vehető, miszerint ezen czikk közzétételénél vádlott színleg szerepel s hogy a tulajdonképpeni szerző más.» E szerint a másodfokú ítélet rendelkező részében a vádlott tettessége állapittatik meg, míg az indokolás megengedi annak lehetőségét, hogy a vádba helyezett cselekményt más követte el. Minthogy ez nyilvánvaló ellenmondás, amennyiben az indokolásban valónak elfogadott tények egy része kizárja az ítéleti rendelkezést: a Ep. 384. §•. 10. pontja semmiségi esete forog fenn. (1904. szept. 10. 8006. sz.) 635. Az esküdtbíróság vádlottat a B. T. K. 279. §-ában meghatározott szándékos emberölés bűntettében bűnösnek mondotta ki, eme rendelkezését azzal indokolván, hogy az esküdteknek határozatával meg van állapítva, hogy vádlott Kis Sós Mihályt vadászpuskával lövés és a fejére mért ütések által szándékosan, de nem elóre megfontolt szándékkal megölte és hogy a vádlott eme cselekményét sem jogos védelemben, sem a jogos védelemnek nem büntetendő tulhágásával követte el. 0.: A Bp. 375. §-ának rendelkezése szerint az itélet indoklásának az esküdtek ..részéről eldöntött kérdésekben azok határozatának tartalmára ikjell támaszkodnia és igy az esküdtek határozata és az esküdtbíróság ítélete egymással elválaszthatlan összefüggésben állván, az itélet rendelkező részével az indokolásnak összhangzásban kell lennie. Az esküdtbíróság az itélet indokolásában a büntetés kiszabását illetőleg az enyhítő körülmények megállapításánál azonban a vádlott védekezésének elfogadásával azt állapította meg, hogy a vádlott egyrészt a személye ellen intézett jogtalan és közvetlen megtámadásnak elhárítása végett és e közben követte el tettét, és másrészt, hogy vádlott félelem, ijedtség és megzavarodottság hatása alatt állva, tehát a jogos védelem közvetlen határán cselekedett s ekként a Btk. 79. §-ában meghatározott, a beszámithatóságot illetve büntethetőséget kizáró okok fenforgását állapította meg. Minthogy pedig e szerint az esküdtbíróság ítéletének indokolása az esküdtek határozatával és az Ítéletnek rendelkezésével ki nem egyen-