Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

228 Bp. 384. §. 10. p. 384. 10, §. p. 631. C: A Bp. 355. §-a szerint a vád tárgyává tett bűncselekményre nézve főkérdés intézendő az esküdtekhez, mely főkérdés arra irányul, hogy bünös-e a vádlott ebben a bűncselekményben? A jelen bűnvádi perben a vád tárgyává tett bűncselekményre nézve az esküdtekhez az I. alatti főkérdés intéztetett és erre a főkérdésre az esküdtek «nem»-mel feleltek, vagyis azt határozták, hogy a vádlott nem, bűnös a vád tárgyává tett bűncselekményben, fazonban a II. alatt feltett kisegítő főkérdésre, helyesebben a Bp. 359. §-a szerint intézett külön kérdésre «igen»-nel feleltek, vagyis azt határozták, hogy a vádlott az első főkérdésben meghatározott cselekményt, melyre nézve az I. főkérdésre adott felelettel a vádlottat «nem bünös»nek nyilvánították, erős felindulásban követte el, amely kérdés csak az első főkérdésre adott igenlő válasz esetében, vagyis ha a vádlott a vád alapjául szolgáló bűncselekményben bűnösnek felismertetett, lett volna megoldandó. Tekintve, hogy az esküdtbíróság az esküdteknek eme érthetelen határozata alapján, azt az érthetetlen Ítéletet hozta, hogy vádlottat a Btk. 279., 281. és 65. §§-ai alapján a szándékos emberölés bűntettének kísérletében mondta ki bűnösnek; tekintve, hogy e szerint a Bp. 384. §-ának 10. pontjában meghatározott semmiségi ok a 384. §-ának utolsó bek. szerint hivatalból veendő figyelembe: ugyanazért az esküdtbiróságnak Ítéletét a Bp. 427. §. és 437. §. 2. bekezdéséhez képest megsemmisíteni s uj főtárgyalást és ítélet hozatalát elrendelni kellett. (1903. november 24. 9500. sz.) 632> Vádlottat a tsz. testi sértés vétségében mondotta ki bűnösnek. A T. megállapította ugyan, hogy a vádbeli cselekmény a Ptk. 310. §-a alá esik, minthogy azonban az ügyész csak a Bp. 385. §. 1. a) pontjia alapján felebbezett, a tsz. Ítéletét helybenhagyta. C: Minthogy a T. Ítéletének rendelkező része a vádlott ellen testi épség elleni kihágást állapit meg, az indokolásban pedig az a megállapítás foglaltatik, hogy a vádbeli cselekmény a Btk. 310. §-ában meghatározott vétséget képezi, s így az indokolásnak ez a része a rendelkező résznek ellentmond; ennélfogva a T. Ítélete indokolásának azt a részét, mely a vádbeli cselekményt a Btk. 310. §ába ütköző vétségnek minősiti, a Bp. 384. §. 10. pontja és végpontja értelmében meg kellett semmisíteni. (1904. jan. 20. 551. sz.) 633. C: Minthogy a semmiségi panaszszal megtámadott másodbirósági ítélet indokolása annak rendelkező részével ellenmondásban áll, amennyiben az indokolás szerint az orvosszakértői vélemények alapján bizonyítottnak vétetett, hogy a sértetteknek a vádlott cselekménye folytán szenvedett sérülései nem teljes nyolcz napig tartó gyógyulást igényeltek, holott az Ítélet rendelkező részében az foglaltatik, hogy a sértett iskolás gyermekeknek a vádlott, mint tanítójuk részéről szen-