Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

Bp. 884. §. 10. p. 227 határozására hozatik fel indokul, s így a Bp. 384. §-ának 10. pontja 884. §. 10. p. alatti esete nem forog fenn. (1903. nov. 18. 9310.) 629. C: Az itélet azt tartalmazza, hogy miután az esküdtek ama külön kérdésre, bünös-e vádlott Cs. J. mint bűnsegéd a többek bántalmazásából vagyis verekedésből származó halált okozó súlyos testi sértés bűntettében, melyet elkövetett azáltal, hogy M. J.-t társaival akként bántalmazta, hogy ennek következtében ennek halála következett be, hétnél több igennel feleltek, a kif. törvényszék mfnt esküdtbíróság, vádlottat a Btk. 308. §-ába ütköző', annak második tétele szerint minősülő, többek bántalmazásából származott halált okozott súlyos testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek. Ámde ebben a kérdésben egyrészt vádlott kifejezetten mint bűnsegéd, másrészt pedig társaival mint tettestárs jelöltetett meg, továbbá a Btk. 308. §-ában meghatározott bűntett egyik lényeges ismérvét képezi, hogy «ki nem tudható, hogy ki vagy kik okozták a súlyos testi sértést», ez a lényeges alkotó leílem azonban a kérdésben nem foglaltatik, illetve attól eltérő kitételt tartalmaz, e szerint a lényeges részben az Ítéletnek rendelkező része érthetetlen. Ez okból a főtárgyalási eljárást az esküdtbirósági ítélettel együtt és pedig a Cs. J. vádlottra vonatkozó részében a Bp. 384. §-áuak 10. pontjában meghatározott semmiségi okból megsemmisíteni kellett. (1903. jun. 30. 6045. sz.) 630. Az esküdtbíróság testi sértés tényálladékát és ingó dolog elvételének tényálladékát nyomban egymás után való elkövetése mellett állapított meg és e második tényálladékot rablásnak minősítette, holott hiányzik a megállapított tényállásból az a tény, hogy a testi sértés, mint erőszak, az ingó dolog elvétele czéljából lett elkövetve. Semmiségi panaszt az ügyész a Bp. 385. §. 3., a védő a 385. §. 1. a. és 2. pontja alapján jelentett \bie. A C. hivatalból, de nem a 385. §. 1. b) pontja alapján semmisítette meg fez ítéletet. C: Az esküdtek határozata és az esküdtbiróságnak ennek alapján hozott Ítélete a Bp. 375. §-a szerint egymással elválaszthatatlan összefüggésben áll és az ítélet rendelkező részével az indokolásnak összhangzásban kell állania. Minthogy ebben az esetben az itélet rendelkező része szerint a vádlott s'ulyos testi sértéssel párosult rablás bűntettében mondatott ki bűnösnek, annak indokolásában pedig, sőt az esküdtekhez intézett főkérdésben is hiányzik a rablás egyik lényeges alkatelemének, t i. annak megállapítása, hogy az erőszak vagy fenyegetés az ingó dolog elvétele czéljából annak birtokosa vagy birlalója vagy más jelenlevő személy ellen lalkalmaztatott: e szerint az itélet rendelkező része és annak indokolása közlött a Btk. 384. §-a 10. pontja alá eső semmiségi okot képező ellenmondás forog fenn. (1903. évi november 18. 9333. sz.) 15*