Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

Bp. 384. §. 9. p. 225 mikor és milyen összegekben raktároztattak be, amennyiben alapot 384- §• szolgáltathatnak annak megállapítására, hogy a 3000 és 2400 koronás váltókat K.-nak a vdálott vagy pedig, miként ez "állítja, Tauszky számitolta le és hgy azo ingók a leraktározott értékben adattak-e vagy pedig annál nagyobb értékben és utóbbi esetben milyen összeget tesz ki a különbözet, vagyis hogy azoknak értéke megfelel-e a vádlott által felszámított 4800 korona értéknek, mely adatokkal kapcsolatban alapos mérlegelés alá vehetők leíznek a kihallgatott tartótnak ama ténykörülményekre vonatkozó vallomásai is. Ezekhez képest pedig a kir. ítélőtáblának a védő által a jelzett irányban indítványozott kiegészítés elrendelését megtagadó -v égzése nyilvánvalóan sérti a törvénynek a védelem szempontjából lényeges rendelkezését és elvét, még. pedig annyival is inkább, mert a kir. ítélőtábla is valónak fogadta el azt, hogy vádlott minden csendes üzlettárs a leraktározási tevékenységben részt nem vett és hogy csak 1900. márczius havában jött összeköttetésbe Tanszkyval, abból a körülményből pedig, hogy érdekük azonos volt, magában véve, főleg az üzleti könyvek bizonyító erővel nem birnak. (1903. decz. 2. 9694.) 625- Sz. N. azzal védekezett, hogy midőn A. Gy. társaságában a községházától hazafelé ment, a vele ellenséges viszonyban levő rokonai az utczán körülfogták, Sz. 1. tettleg bántalmazta és fojtogatta, mit ő más módon elhárítani nem tudván, jogos védelemből harapta meg annak kezét. A. Gy. kihallgatását a bíróság mellőzte, s midőn vádlott a felebbviteli főtárgyaláson A. Gy.-nek és még két tanunak a jogos védelem esetének fennforgására nézve kihallgatását kérte, azt a kir. tábla megtagadta azzal a kijelentéssel, hogy azt szükségesnek nem tartja, s azután az elsőbiróság ítéletét az uj bizonyításnak, mint szükségtelennek mellőzése tárgyában minden ok felsorolása nélkül helybenhagyta. tC.: Tekintve, hogy a bíróságok kötelesek a terhelő és mentő körülményeket egyenlő gondossággal figyelembe venni (BP. 9. §.); tekintve, hogy vádlott a felebbviteli főtárgyaláson is indítványozhat luj bizonyítást (393. §. 1. bek.), s tekintve, hogy az ítélet indokolásában felsorolandók azok az okok, melyek a főtárgyalás során tett, de elutasított indítványok felett való határozat hozatalánál irányadók voltak. (328. §. és 418. §. 1. bek.) A T. a törvénynek a védelem szempontjából lényeges rendelkezéseit sértette meg az által, hogy az állítólag fenforgó jogos védelem esetének, tehát lényeges mentő körülménynek bizonyítására nézve a tanuknak az eset kezdete és lefolyása tekintetében kihallgatását mellőzte. A jogos védelem esetének meg nem állapítása miatt az ítélet ellen a BP. 384. §-ának 1. c) pontjánál fogva emelt semmiségi panasznak ezeknél fogva helyt adni, s a kir. táblát .a BP. 404. §-ának 1. bekezdése értelmében megfelelő uj eljárásra utasítani kellett. (1904. okt. 9. 8554. sz.) Grill-féle Döntvénytár: XI. k. 15