Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

Bp. 384. §. 6. p. 217 tósét a védő indítványa ellenére nem rendelte el, a Bp. 384. §-ának 9. 384. §. 5. p. pontjában megjelölt alaki semmiségi ok érvényesítésének indokául szolgálhatna ugyan; ámde védő az említett indítványának megtagadása iránt hozott közbenszóló határozat ellen ennek kihirdetésekor perorvoslatot be nem jelentett, hanem a határozatot tudomásul vette; ily esetben pedig ez a határozat a Bp. 384. §-ának utolsóelőtti bekezdése szerint többé perorvoslattal meg nem támadható. (1903. decz. 16. 10149.) =• Állandó gyakorlat. 595. A védő és csatlakozóan a vádlott is a kir. Ítélőtábla ítélete ellen, ennek kihirdetésekor a B. P. 384. §-ának 5. pontja alapján figyelemmel a B. P. 328. §-ára a miatt jelentettek be semmiségi panaszokat, mert pz ítélet oly körülményekre, melyek a perben mérlegelendők lettek volna, nem terjed ki. C: A semmiségi panaszokat elutasítani kellett, mert a Bp. 384. §-ának 5. pontjában foglalt semmiségi okot csak az képez, ha a bíróság oly szabálytalanságot vagy mulasztást követett el, melyet a törvény semmiség terhe alatt tilt, ily szabálytalanságot vagy mulasztást azonban a védő és a vádlott nem jelöltek meg, az általuk megjelöltek pedig a törvénynek ezen rendelkezése alá nem esnek. (1903. decz. 2. 9694. szám.) d) a főtárgyalás megtartása mellőzhetetlenül szükséges egyén jelenléte nélkül (6. p.) ; 596. Ehitasittatott a semm. panasz, mert: 6. p. a kir. tsz.-i elmeorvosszakértők (903. decz. 16. 10,149.) — a magánvádló, mint indítványra jogosított (904. febr. 4. 1049.) — a tanuként megidézett főmagánvádló, midőn indítványok tevésére jogosult képviselője jelen volt (904. ápr. 13. 3392) nem tartoznak ama egyének közé, kiknek a főtárgyaláson jelenlétét a törvény (302. §.) mellőzne tétlennek nyilvánítja; vádlott a 2 napon át tartó s félbeszakított esküdtbirósági főtárgyalás egész folyama alatt — bár 2 ügyvéd által fölváltva — folyton részesült védelemben. (904. febr. 10. 1212.) 597- Az esküdtbíróság a kir. ügyész jelenléte nélkül tartott tárgyaláson a felek meghallgatása után, de az esküdtek meghallgatása nélkül, felmentő ítéletet hozott, lényegileg azon indokból, hogy a sértett fél közhivatalnok lévén, az ellene elkövetett rágalmazás a Btk. 270. §-ának 2. pontja értelmében hivatalból üldözendő, ily esetben pedig az eljárásra kizárólag a kir. ügyészség jogosult; minthogy pedig a kir. ügyész a vád képviseletét megtagadta, pótmagánvádnak pedig helye nincs: hiányzik a törvényszerű vád. C: Ez ítélet a törvény téves alkalmazásán alapszik, mert a vádba helyezett cselekményt egészen az ítélethozatalig az eljáró összes hatóságok, az ügyész és maga sértett is a Btk. 258. és 259. §-ai szerinti magánszemély rágalmazásának, tehát főmagánvádra üldözendőnek minősítették. A főtárgyalás is a főmagánvád alapján folytatott ügyekre nézve fennálló szabályok szerint tüzetett ki, mert arra a kir. ügyész