Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

218 Bp. 384. §. 9. p. t. §. 6. p. nem idéztetett meg, a sértett idézése pedig a magánvádlóra nézve előirt szabályok szerint eszközöltetett. Ennélfogva az ügyész jelenléte szükséges nem volt. Minthogy azonban a bíróság ugy látta, hogy s.-közhivatalnok s igy az ellene elkövetett rágalom azért a 262., 270. §. alá esik: az ügyész az ügyállásnak ez irányban történt fordulásával szemben meghallgatandó lett volna azért is, mert a cselekménynek a Btk. 262. §-a szerint való minősítése súlyosabb, mint a 259. §. szerinti minősítés, ily esetben pedig a Bp. 325. §-ának harmadik bekezdése értelmében a felek (tehát ily esetben a vádra egyedül jogosult kir. ügyész is) meghallgatandók. (1903. okt. 20. 8522.) 598. Megsemmisíttetett továbbá az alsófoku bíróságok ítélete, mert: a tsz. a fölebbviteli tárgyalást oly ügyben, melyben az eljárás hivatalból üldözendő vétség (súlyos testi sértés vétsége) miatt volt megindítva, az ügyész jelenléte nélkül tartotta meg. Ez ügyben t. i. az ügyészségi mbizott a vádat elejtvén, afet a s. (mint pótmagánvádló) vette át, ki határozottan sulyoa testi sértés vétsége miatt kérte v. megbüntetését s minth. a jb. v.-at csak a könnyű testi sértésben mondta ki bűnösnek, fölebbezéssel élt. A C. szerint a iöntartott vád lévőn az irányadó: az ügy a fölebbviteli eljárásból is hivatalból üldözendőnek tekintendő, mnélofgva a 384. §. 6. p.-ban irt semm. ok fönforog (904. márcz. 3. 3037.); a Tábla előtti főtárgyaláson vádlottak nem részesültek törvényszerű védelemben. Jelen esetben mindkét vádlott a másikat tüntette föl támadóul isi mindkettő azt állította magáról, hogy tettét (s. testi sértés) jogos védelemből követte el. A C. szerint a 2 vádlott érdeke olyannyira ellentétes volt, hogy a' T. által mindkettő részére csak 1 közös védő alkalmaztatván: ki volt zárva, hogy v.-ak közül akár egyik, akár másik törvényszerű védelemben részesüljön s így a T. a kötelező védelmet mellőzte. (904. márcz. 23. 2746.) e) a vád és védelem érdekeinek megsértése. (9. p.) i4 §. 9 p. 590. Védő ama végzés ellen használt semm. panaszt, melylyel s. halálokának s v. elmeállapotának kérdésében előterjesztett az az indítványa elutasittatott, hogy az ügy az igazságügyi orvosi tanácshoz fölülvéleményezés végett terjesztessék föl. C: E semm. panasz nem el-, hanem visszautasítandó, mert a 384. §. harmadik bekezdése szerint az e §. 9. pontjában megjelölt semmiségi ok a vádlott javára sem érvényesíthető, ha nyilvánvaló, hogy az alaki sérelem az Ítéletre nem volt befolyással. Ezekből önként foly, hogy mint nem érvényesithetőt a törvényben kizárt volta miatt vissza kell utasítani azt a semmiségi panaszt, a mely nemcsak nem érvényesíthető, hanem fenn sem forgó semmiségi okra van alapítva. Ugyanis a védő indítványát elutasító határozat azon az alapon hozatott, hogy a bíróság a tényeket teljesen tisztázottaknak