Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

214 Bp. 384. §. 4. p. 384. §. 4. p. megtorlása iránt lépéseket tettek volna; ebből kifolyóan vádlott nevezett bíróságoktól a jelen ügyben részrehajlatlan eljárást nem várhat. A bíróságok hatáskörének kérdése azonban annak elfogulatlanságával vonatkozásba hozható nem lévén, az elfogulatlanság iránt támasztott kétely a hatáskör állítólagos - túllépésében talált sérelem érvényesítésére alapul nem szolgálhat. (1904 január 26. 714. sz.) 586- A közvádló a B. P. 384. §-ának 4. p. alapján azért élt semmiségi panaszszal, mert a tábla, bár megállapította, hogy a vádba helyezett cselekmény (ríem esik a B. T. K. 281. §-.'án,ak 2. bekezdése alá, az ügyet még sen utasította az esküdtbirósághoz. C: Minthogy az ügyész az elsőfokú ítélet ellen felebbezéssel nem élt, a vádlottra nézve kedvezőbb, vagyis a Btk. 281. §-ának 2. pontja szerinti minősítés tehát jogerőre emelkedett, annak a vádlott terhére való megváltoztatása és ennek folyamányaként e hatásköri tévedés helyreigazítása a Bp. 385. §-ának végbekezdése értelmében helyet nem foghat. A semmiségi panasz tehát alaptalan. (1904. ápr. 27. 3876. sz.) 587- C: A semmiségi panasz a 384. §-ának 4. pontjára alapított részében alaptalan azért, mert a főtárgyalás elrendelése után a kir. törvényszék, illetve a kir. itélő tábla, tekintettel a Bp. 22. és 323. §-aira, az ügy érdemében tartozik határozni még akkor is, ha a cselekmény egyébként kisebb hatáskörű bíróság elé tartoznék. (1904. ápr. 27. 3877. sz.) 588. C: Minthogy vádlott ellen a Btk. 301. §-ában meghatározott és a törvényszék hatáskörébe utalt súlyos testi sértés büntette miatt emeltetett a vád, a törvényszék a vádlottat e bűntett miatt ítélte el, és ítélete a vádlott terhére egyáltalában, tehát a cselekmény s minősítése tekintetében sem támadtatott meg perorvoslattal és minthogy a vádrendszer elvei és a büntető perrendtartásnak ezen ?lapuló rendelkezései elvileg kizárják annak megengedhetőségét, hogy egyedül a vádlott érdekében használt per orvoslattal megtámadott elsőbirósági ítélet bármi irányban a vádlott terhére felülvizsgálat tárgyává tétessék, e nélkül pedig, vagyis ebben az esetben' a vád alapjává tett cselekménynek a vádlott terhére, a vádtól eltérő, abba bele nem foglalt alkatelem: az ölési szándék bevonásával való súlyosabb minősítése nélkül a bírói hatáskör megsértésének megállapításáról szó sem lehet; és minthogy a törvény rendelkezésének helyes értelmezéséből okszerűen következik, hogy a birói hatáskör megsértése mint hivatalból észlelendő semmiségi ok csakis a bűnvádi elj apját képező vád és az esetleg használt perorvoslatok szem előtt tartásával állapithatói meg, ezeknél fogva, miután az elsőfokú bíróságnak a vád tárgyává tett cselekmény perorvoslattal meg nem támadtatott, a főügyésznek a 384. §. 4. p.-ra alapított semmiségi panasza mint alaptalan, elutasítandó volt. (1904. jun. 30 . 6050. sz.)