Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

140 Btk. 407. §. és 414. §. 1. P. 407. §. t.-cz. a birtokba helyezés foganatosítása szempontjából határjelek felállítását nein rendelvén a jelen esetben feleslegből felállított határjelek eltávolítása nem mondható jogtalannak; mert továbbá a felállított czövekek nem a peres felek ingatlanait elválasztó határnak, hanem a vitás kocsiutnak megjelölésére szolgáltak, tehát határjelek minőségével nem bírtak,1 s végül mert vádlott tettében hiányzik a kárositási szándék, már pedig1 ez a Btk. 407. §-ában körülirt határjelhamisitás vétségének egyik lényeges alkotó eleme. C: Az a körülmény, hogy a végrehajtási törvény a birtokba helyezés foganatosítására nézve határjelek felállítását nem rendeli, vádlottat a bírói Ítéleten alapuló végrehajtás alkalmával tényleg felállított határjelczövekeknek a büntető törvény által tiltott önhatalmú eltávolítására fel nem jogosíthatta, cselekményének jogtalanságát meg nem szüntethette. A bírósági végrehajtó által alkalmazott karóik) a peres felek belsőségei közt elvonuló annak a vitás kocsiutnak megjelölésére szolgáltak, melynek használatából vádlott testvérét kizárta, azt állítván, hogy a kérdéses kocsiút területe az ő kizárólagos tulajdonához tartozik. Nyilvánvaló tehát, hogy(a vitás kocsiút megjelölésére alkalmazott czövekek egyúttal a peres felek mindegyikének tulajdonát képező ingatlan területének és a két területet elválasztó határ megjelölésére is szolgáltak s igy határjelek minőségével birtak. A mi Végfal a kárositási iszándék állítólag hiányzó alkatelemét illeti, már a tábla utalt arra, hogy vádlott a karók eltávolításával testvérének vagyoni hátrányt, tehát kárt akart okozni, ami kétségtelenül kitűnik abból is, hogy vádlott tettével az előbbeni állapot visszaállítását és sértettnek a közös kocsiút használatából való kizárását czélozta; ezen czél elérése pedig .testvére megkárosításával járt volna. (1904. márczius 10. 2291. sz.) Csalárd bukás: a) a bukott vagyonához tartozó értéktárgynak elidegenítése, elrejtése és félretétele; 414. §. 1. p. 425. Vagyonbukott vádlott átadási szerződéssel 72.995 kor. értékű ingatlanokat ruházott át fiára, a végrendelet hátrahagyásával elhalt atyja hagyatékának tárgyalása alkalmával pedig 63.610 kor. értékű ingóságokról mondott le két egyén javára visszteher nélkül. Az átengedett vagyonérték tehát J 36.605 kor.-t tesz ki. Ezzel szemben fia az ingatlanok átvételekor »z atya 97.469 kor. adósságát vállalta el, következőleg vádlott az ingatlanok átadása és az örökrészről való lemondás folytán 39.136 kor.-val több értéket engedett át, mint amennyit a fia által átvett terhek összege kitesz. C: Minthogy vádlott a csődkövetelések fennállása idején ruházta át ingatlan Vagyonát és mondott le az atyjáról reá szállt 63.610 korona értékű ingóságokról, ezzel a lemondással pedig teljesen vagyontalanná vált s a kielégítési alapul szolgálható vagyonértéket a hitelezők elől elvonta; továbbá, minthogy vádlott tudta, hogy e bűnös művelete által a hitelezők követeléseinek kifizetését lehetetlenné teszi és igy e tudata a hitelezők megkárosításának czélzatával azonos; és minthogy