Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

Btk. 386. §. 131 okt. 20-án vagyis a váltó magához váltása napján szerezte meg vádlott ellenében 386. a követelési jogokat, a vádlottak között pedig az adásvétel 1899. évi ápr. 27-én. tehát oly időben létesült, amikor még sértettet vádlott ellenében követelési jog nem illette, vagyis amikor még sértett hitelezője sem volt vádlottnak. A tsz. és T. fölmentő ítéletet hozott. C: Pótmagánvádló részéről felhozott az a körülmény, hogy a, feníorgó esetben a büntethetőség megállapításánál sértett részéről a váltókötelezettség elvállalásának időpontja vagyis 1899. febr. 24. volna irányadó, ellenkező ténymegállapítás hiányában a Btk. 386. §-ának az alkalmazhatóságát nem vonja maga tután, az alsóbiróságok tehát a büntető törvénynek megfelelő rendelkezéseit nem alkalmazták tévesen. (1904. feb. 11. 1279.) 404. C: B. L. azáltal, hogy egyéni czégét társasczéggé alakította át, vagyonához tartozó értéktárgyakat el nem idegenitett s a hitelező elői el nem vont, mert a betéti társaság akként alakult, hogy B. L. 2500 koronát érő üzleti árait fektette be, M. M. pedig ehhez 1500 koronával járult hozzá s ennek arányában a társaság üzleti jövedelméből az előbbit 60%, az utóbbit pedig 40% jutalék illette. A Kt. 143. §-a .szerint a betéti társaságra is alkalmazandó 95. §-a értelmében a társasági tagok vagyonát kielégítés végett igénybe nem yehetik ugyan, mivel a társasági vagyon nem képezi a tagok közös tulajdonát, azonban kielégítés alapjául szolgálhat mindaz, amit az egyes tagok kamatok, munkadíj vagy nyereségjutalék fejében követelhetnek, vagy ami nekik a társasági vagyonból a felszámoláskor jut. A törvény e rendelkezéséből kifolyóan tehát módjában állott a hitelezőnek, elsősorban B. L.-nak 60% nyereségjutalékára vagy másodsorban a társaság feloszlása esetére járandó illetményére vezetni a végrehajtást s a K. T. 144. §-a szerint a betéti társaságra is érvényes 101. §-hoz képest az ugyanott megállapított feltételek mellett a társaság felbontása iránt keresettel fellépni. (1904. márcz. 22. 2707.) A hitelezők csalárd kijátszása csődön kivül. 405* Vádlott fizetésképtelenségbe jutván, azon czélból, hogy hitelezőit megkárosítsa, egész ingó vagyonára sógorának 2400 kor. erejéig végrehajtásiiag zálogjogot engedélyezett, minek következtében az összes ingóságok elárvereztetvén az árverésen befolyt 852 kor. összeg kizárólag a vádlott sógora követelésének részben való törlesztésére fordíttatott s a többi hitelezők az aránylagos kielégítéstől elestek. C: Vádlottnak cselekménye — tekintettel a Btk. 414. §. 3. pontjának rendelkezésére és a megkárosított hitelezők követeléseinek 100 K-t messze meghaladó összegére — a Btk. 387. §-ában meghatározott csalás bűntettének tényálladékát megállapítja. (1903. ápr. 29. 3813. szám.) 406. Vádlott tudva fizetésképtelenségét, .üzletét rövid 14 nap alatt kiárusította s a befolyt összeggel egyes hitelezőit kielégítette. Ellene a csőd, 9*