Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

130 Btk. 386. §. Vagyonátruházás a hitelezők megkárosítása végett. a) bűnösség; 401. C: Teknitve, hogy S. Gy. vádlott, hitelezője megkárosítása czéljából, a nem is kifogásolt követelésének lejárta után, bár annak beperlése előtt ruházta át ingatlanait a nejére és hogy neje e cselekményét szándékosan előmozdította: e cselekmények figyelemmel a Btk. 386. és illetve 66., 72. §§-aira, bűncselekmény tényálladékát teljesen kimerítik. (1904. febír. 9. 1171. sz.) 402. W. és B. lisztkereskedő czégnek 181 korona követelése volt S. A. mohácsi lakos ellen. A czég e követelését a mohácsi jbiróságnál bepörölvén, a bíróság azt 903. márcz. 5-én megítélte. Ezután márcz. 30-án elrendeltetett S. A. ellen a kielégítési végrehajtás, és pedig nemcsak ingóira, hanem tekintettel arra, hogy atyja márcz. 23-án meghalt: a mohácsi G5. sz tkjkvben fölvett ingatlanok felterészéből örökség czimén rászállandó jutalékra is. Ennekfolytán a végrehajtási zálogjog a mondott ingatlanra ápr. 15-én a tk. rdt 74. §-ában foglalt korlátozással bekebeleztetett. Ezekután S. A. jun. 7-én igyvédje által, jun. 28-án pedig személyesen lemondott fivére, S. K. javára az említett ingatlanból rászállott öröks'gről Minthogy pedig ingósága se volt* hitelező követelését nem érvényesíthette. Ezért följelentette öt a Btk. 386. § a szerint minősülő csalás miatt; a pécsi tsz. vádtanácsa azonban a panaszolt cselekményben nem látta megvalósítva a csalás tényelemeit. Pécsi T.: S. A. vádlott a lemondás idején nemcsak a követelés lejártát tudta, hanem azt is, hogy az ő örökségi jutalékára a végrehajtás, elrendeltetett, ezt a végreh. kérvény II. példányának 1903. június hő 24-én kifüggesztés utján történt kézbesítése is megerősíti; s minthogy reá nézve a hagyaték az örökhagyó halálával (márczius 23.) megnyílt, s ennek Y3 része az ő vagyonát képezte, mert a felett rendelkezhetett és rendelkezett is, s miután a hagyaték tárgyalási jegyzőkönyv szerint, arról fivére javára minden ellenérték nélkül mondván le, önmagát teljesen vagyontalanná tette s ezáltal a sértett czég végrehajtási jogát s ezzel a követelés behajtását meghiúsította; e vádlott ellenében a Btk. 386. §-ába ütköző és a 380. §. szerint minősülő csalás büntette bizonyíthatónak jelentkezik. S. K. II. r- vádlottal szemben mutatkozik bizonyíthatónak, hogy a sértett czég követelése fennállásáról, már a közeli rokoni viszonynál fogva is tudott s a lemondás elfogadása által ténykedése arra irányult, hogy fivérének a hitelező czég kijátszására irányuló cselekményét megkönnyítse és előmozdítsa. (904. décz. 5. 1908. sz.) 1)) fölmentés. 403. Sértett vádlott részére 1899. évi febr. 24-ik napján egy saját rendeletre szóló idegen váltót irt alá, mely 1899. évi július 2-ik .lejárattal volt ellátva A váltó összegét vádlott, kölcsönképp fel is vette, lejáratkor azonban nem fizette ki, ugy hogy sértett volt kénytelen kiegyenlíteni, mit 1901. évi okt. 20-án eszközölt is. Sértett tehát az alsóf. bíróságok szerint csak 1901. ávi