Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)
Btk. 379. §. 125 tényelemeit kimeríti, mert e szakasz a csalás bevégzett voltát nem teszi függővé az elérni czélzott haszon bekövetkezésétől, hanem csakis a tényleges kárnak jogtalan vagyoni haszonból való okozását határozza meg a csalás egyik alkateleméül, az pedig jelen esetben bekövetkezett, amennyiben vádlott vádbeli cselekményével a sértett félnek 155 kor. 66 fill. kárt okozott és ezzel a csalás bevégeztetett. (1904. máj. 31. 5016. sz.) 390. E. H. vádlott a F. I. által, N. J. segítségével, özv. V. G.-nétől, ennek ravasz fondorlattal való tévedésbe ejtése folytán megszerzett s ennek beleegyezése nélkül 15.000 kor.-ra kitöltött hamis váltót, ezen minőségét tudva, felhasználta oly módon, hogy azt B. J. neve alatt a bpesti Jkeresk. és vtsz. előtt beperesitette; de mielőtt e perrel czélját elérte volna, fölfödöztetett. Védő álláspontja az volt, hogy a sértett által aláirt váltó, habár bepereltetett, tényleges kárt még nem okozott s ennélfogva nem következett be az, amit a Btk. 379. §-a a bevégzett csalás tényálladékának teljességéhez megkíván. A védelem e részben arra is támaszkodik, hogy az alsófoku bíróságok tényként megállapították, hogy «kár nem okoztatott.» C.: Minthogy a hamis váltó E. H.-niak' már érvényesítés végett átadatott, ki azt aí bpesti keresk. és vtsz.-nél özv. V. G.-né ellenében be is "peresítette, az Utóbb nevezett ezen tények következtében vagyonjogi érdekeiben sérelmet szenvedett s ekként a Btk. 379. §-ban feltételezett vagyoni kár bekövetkezett, mivel a vagyoni kár fogalmához nem tartozik a vagyonnak tényleges csorbítása, hanem elégséges oly állapotnak jogtalan előidézése, mely által a sértett .kedvezőtlenebb vagyonjogi helyzetbe jut. Ehhez képest a károkozás fennforogván, a csalás befejeztetett. (1904. nov. 16-án 9322. sz.) 391. T. A. sértett a vádlott által részére a mérlegen lemért s állítólag egy kilót kitevő meszet átvette ugyan, azonban azt, mint kisebb sulyut legott kifogásolta s ennek folytán vádlott a meszet a sértettől nyomban elvette és annak négy fillér vételárát neki visszaadta. C: Minthogy az adásvevési jogügylet teljesedésbe nem ment s a mész árának visszafizetése folytán sértettre kár nein hiramlott: vádlottnak az a cselekménye, hogy a mész lemerésénél egy vasdarabot vagyoni haszon szerzése czéljából titkon alkalmazott és a vajdarab súlyával kevesebb meszet mért le sértett részére, csak a csalás vétségének kísérletét állapítja meg, mely azonban nem büntethető. (1904. decz. 7-én, 10.043. sz.) Ugyanazon csalás ismételt elkövetése anyagi halmazat. 392* Vádlott pénzügyigazgatósági dijnok az adófelszólamlási bizottság mellé 4 kor. napidíj mellett jegyzőkönyvvezetőnek kirendeltetvén, e minőségében kapott dijaira vonatkozó utalványoknak az adóhivatalhoz való juttatását 3 izben szabálytalanul rövid uton kisürgette; ez az eljárás pedig azt eredményezte, hogy a pénzügyigazgatósági kiadó abban a tévedésben, hogy az utalványok kiadása még nem történt meg, azokat még egyszer, most már szabályosan kiadta az adóhivatalnak, ugy, hogy vádlott ezek alapján másodízben is felvette a 208 koronát, még pedig tiszttársainak a vádlottba helyezett bizalmával való visszaélés mellett.
