Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

124 Btk. 379. §. 379. §. azért, mert veszteség esetére nem volt a különbözetet miből fedeznie, B. S.-ra nézve semmiképpen sem lett volna jogtalan; e tényekből tehát arra, hogy a vádlott a terhére rótt tettet jogtalan Vagyoni haszonszerzés czélzatából követte el, alapos következtetést vonni nem lehet; minthogy egyébiránt az is világosnak tekintendő, hogy az ügyletből származott veszteség és a difíerencziákból előállott 2075 írtnak a bankczég részéről történt kifizetése nem a B. S. magatartásának, hanem a tőle teljesen független ama körülménynek volt az eredménye, hogy a tőzsdei ügylet tárgyát képezett értékpapírok' áriái nem ügy alakultak, hogy az árkülönbözetre való játékból nyereség származott vagy legalább veszteség ne származott volna, aZ ügylet természetéből kell tehát nyilvánvalónak tekinteni, hogy B. a neki kínált tőzsdei ügylet megkötésébe belemenéskor annak a bankczégnek, melylyel az ügyletet megkötötte, veszteséget okozni nem is szándékozhatott; ha ennek daczára az ügylet mégis veszteséggel járt és ennek folytán belőle fizetési kötelezettség származott, melynek az A. bankczég volt kénytelen eleget tenni anélkül, hogy a maga részére az esetleg bekövetkezhető veszteségre B. S.-tól előre fedezetet kivánt volna, vagy hogy ettől a differencziák özimén kifizetett összeget .megkaphatná: ezekből a körülményekből B. S. terhére a vagyoni kár > okozásának büntetőjogi beszámítás alá eső szándékát nem lehet megállapítani, s minthogy amellett még azt se lehet megállapítani, hogy az árkülönbözetre játszást magában foglaló tőzsdei ügyletből származott veszteséget bármi módon ő okozta; tette a Btk. 379. §-a szerint meghatározott csalást nem állapítja meg. (1903. nov. 18. 9317.) 388. Vádlott sértett házát megvette árverésen és kötelezte magát, hogy ha a sértett a megvett háznak vételárát 3—4 év alatt visszafizeti, akkor a vádlott köteles ezt a hjázsat a sértett tulajdonába visszabbcsátani. Sértett azonban a vételárt a .kikötött határidő alatt meg nem fizette és e mulasztás következtében visszavásárlási jogát elvesztette, még mielőtt vádlott a kérdéses házat másra irattá volna át. C: V. tette sem a közokirathamisitás, sem a csalás, sem más1 büntetendő cselekménynek tényállad'ékát nem állapítja meg. (1904. ápr. 19-én. 3602 sz.) Csalás bevégzése és k sérlete. 389. Vádlott közvetítési dij czimén szerzendő vagyoni haszon végett gr. H. megbízottjának adta ki 'magát s mint ilyen a profnál állítólag betöltendő főistállómesteri láJllás közvetítésére ajánlkozott; miáltal V. A. bécsi lakost tévedésbe ejtette s a nevezettnek utazási és ellátási költségekből származó 155 kor. 60 fill. kárt okozott. Kiderülvén a dolog: v. a közvetítési dijat nem kapta .meg. A T. ezért, — mert t. i. v. haszna elmaradt — csak a csalás kísérletét állapította meg. C: A vádbeli tett a Btk. 379. §-ának összes alkatelemeit foglalja magában, vagyis a csalás bevégzett büntetendő cselekményének