Magyar döntvénytár, 11. kötet - 1904 (1907)

122 Btk. 379. §. 379. §. a városhoz intézett beadványt állított ki, melyben kijelentette, hogy italmérési engedélyéről Ny. L. javára lemond , sértett erre vádlottnak a már előbb átadott 800 koronán felül 2000 koronát készpénzben és 600 koronát váltóban adott ,át. Azonban vádlott a korlátlan italmérési engedélyt a hivatalos felszólítás daczára vissza nem szolgáltatta és kijelentette, hogy a P. város tanácsához szóló nyilatkozatot visszavonja, minek következtében a pénzügyigazgatóság Ny. L.-nak .italmérési engedélyért való kérelmét elutasította. C: iMinthogy ezek a tények megállapítják azt, hogy vádlott 'az italmérési jogról val cíemondásával a sértettet ravasz fondorlattal tévedésben tlartotta mindaddig, amíg a sértett a vételárt a feltételek szerint Iteljesen nem törlesztette, a törlesztés után pedig vádlott a lemondást tényleg visszavonta és pedig azon czélból, hogy magának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen és ezáltal a sértettnek kíár okozzon; minthogy al emondás visszavonása már magában véve megkárositási cselekedet, (alnnál inkább1, mintán vádlott az engedélyről való lemondás értékét a sértettől felvette és minthogy a tábla tényképen ezt a kárt 100 koronát messze túlhaladó' értékben határozta meg: ezek a tények a Btk. 379., 380. §§-ai szerinti csalás bűntettének ismérveit teljesen kimerítik. (1904. május 3. 4134. sz1.) e) szemfényvesztéssel okozott károsítás (ravasz fondorlat relativitása); 384. Vádlott czigányasszonyok varázslással való tévedésbe ejtés utján H. J. és felesége sértettekkel elhitették, hogy istállójukban kincs van, amit részükre ők megszerezni képesek, s annak megszerzése czéljából a kincset őrző szellemek megengesztelése végett sértettektől 520 korona készpénznek és 178 korona értékű ingóságoknak átadását kieszközölték, P. T. pedig vádlottakkal egyetértve, a már megszerzett ingó dolgokat a sértettek lakásáról kocsiján elszállította. A nagybecskereki tsz. a Ktk. 79., a szegedi T. csalás miatt ítélte el v.-akat; utóbbi azzal az indokolással, hogy a csaláshoz nem kívántatik meg a ravasz fondorlat oly foka v. minősége, mely a megtévesztésre átalán alkalmas, hanem elég, ha a tettes a megtévesztendő egyénnek külön;ö'S Jiiszékenys:iéglét fölismerve, ravasz módon ezt használja ki a megtévesztésre s megkárosításra. C: E tett a Ktk. 79. §-ában meghatározott közrend elleni kihágás határát túlhaladja, mert e kilhágás tányálladékát a varázslással való üzletszerű foglalkozás képezi, vádlottak pedig a természetfeletti erővel való hitegetésben nyilvánuló ravasz fondorlattal együttesen és közösen a sértetteket tévedésbe ejtették azon czélból, hogy maguknak jogtalan vagyoni hasznot szerezzenek és sértetteknek tényleg1 100 koronát meghaladó vagyoni kárt okoztak, P. T. vádlott pedig vádlottársaival megelőzően egyetértve, a cselekményből származott haszon biztosítására kzöremüködött. Ezek szerint a vádlottak terhére megállapított cselekmény a BtK. 379. §-ában meghatározott, a Btk'. 380. §. szerint minősülő csalás bűntettének, P. T. vádlott cselekménye ugyanezen csalásnak a Btk. 69. §. 2. p. szerinti bünrészesség tényálladékát kimeríti. (1904. nov. 16. 9371. sz.) i