Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

88 Magánjog-. Azon körülmény pedig, hogy a végrendeleti tanuk az 1876: XVI. t.-cz. 6. §-áb£n előirt alakszerűségek betartását illetőleg nem a végrendelkező névaláirását követő külön záradékban igazolták, a végrendelet érvénytelenítésére nem szolgálhat oly esetben, midőn magából a végrendeletből nyilvánvalóan kitűnik az, hogy az a végrendelet szövegében benn foglaltatik, ezek alapján a kir. törvényszék a keresetet elutasította, néhai R. P. örökhagyó által hátrahagyott fentebb körülirt írásbeli magánvégrendeletet mint az 1876: XVI. t.czikk 6. §-ában előirt alakszerűségekkel ellátottat érvényesnek kimondotta. A m. kir. Ouria: Az elsőbiróságnak Ítélete az e helyütt is elfogadott indokolása alapján hagyatik helyben. (1904. ápril 26-án 6582. polg. 903. sz. a.) Közös végrendeletek. 240. Az 1876: XVI. t.-cz. 13. §-a értelmében közös végrendelet szóbelileg nem, hanem csak írásban alkotható. (Cüria 1904 november 22. 8578/903. sz. a.) Szóbeli magánvégrendelet. 241. A szóbeli végrendelet érvényére nem bir befolyással az a körülmény, hogy a tanuk a kérdéses alkalommal csak beteglátogatás végett mentek az örökhagyóhoz s végrendeleti tanúskodásra külön és előzetesen meghiva és felkérve nem voltak, mert a törvény az ily külön és előzetes meghívást és felkérést elő nem írja. A m. kir. Curia: Bizonyítva van, hogy örökhagyó 1899 január 18-án szóbelileg tényleg végrendelkezett, és hogy végrendelece az 1876: XVI. t.-cz. 15. és 16. §-aiban a szóbeli végrendeletre előirt összes kellékekkel bir, a melynek érvényére nem bir befolyással az a körülménv, hogy a tanuk a kérdéses alkalommal csak beteglátogatás végett mentek az örökhagyóhoz s végrendeleti tanúskodásra külön és előzetesen meghiva és felkérve nem voltak, mert a törvény az ily külön és előzetes meghívást és felkérést elő nem irja. A tanuhallgatás hatályára s a tanúvallomások bizonyító eiéjére hasonlóképpen nem bir befolyással az a körülmény, hogy a tanuk a peibcn uj/bóí ki nem hallgattattak, mert vallomásaikra az 1894. évi XVI. t.-cz. 33. £-a értelmeben a végrendeleti örökös és hagyományosok kérelméhez képest, a hagyatéki bíróság által megeskettettek, kihallgatásuk alkalmával I—III. r. alperesek képviselője jelen volt, a vallomásokra kifogást nem tett és a perben a tanuk újból való kihallgatását nem kérte. Az előadottaknál fogva s tekintettel arra, hogy örökhagyó a végrendelkezés után négy nap múlva, tehát az 1876: XVI. t.-cz. 17. §-ában meghatározott határidőn belől meghalt s I—III. r. alperesek azt, hogy bekövetkezett haláláig Írásbeli végrendeletet tenni tudott és akart volna, nem is állították: az alsóbirósági ítéleteket a per