Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

Öröklési jog. A végrendeletek, öröklési szerződések. 85 mert általános jogszabály, hogy a törvénynek korlátozó rendelkezései kiterjesztően nem magyarázhatók, ennélfogva az 1876. évi X\ I. t.-cz. 9. és 10. §-ainak korlátozó rendelkezései is csak az ugyanott meghatározott rokonsági és sógorsági összeköttetésben állókra vonatkoznak, ellenben a végrendeletileg kedvezményezettel képviseleti vagy szolgálati viszonyban levőkre ki nem terjednek; már pedig a megtámadott végrendelet tanúi a kedvezményezett B—n községgel csupán képviseleti, illetőleg szolgálati viszonyban állanak (Curia 1904 október 13. 7055/903. sz. a.) 234. Érvényes az Írásbeli magánvégrendelet, ha az nincs is az örökhagyó által értett nyelven felvéve, ha a tanuk vallomásával igazolva van, hogy a végrendelet az örökhagyó szóval elmondott végakaratának megfelelően foglaltatott irásba, s ha a végrendeleti tanuk, a kik bár értenek, de nem beszélnek a végrendelet nyelvén, az előttük felolvasott végrendeletet megértették. A k i r. Curia: Az örökhagyó által tett végrendeletről kiállított okirat külalakját és tartalmát tekintve, az 1876. évi XVI. t.-cz. 6. §-ának téliesen megfelel; továbbá, mert igaz ugyan, hogy az örökhagyó szerb anyanyelvén mondotta el a tanuk előtt végakaratát és hogy a végrendeletet T. magyar nyelven foglalta irásba., s tény az is, hogy a jelen volt végrendeleti tanuk közül csak a végrendeletet szerkesztő T. birta teljesen a magyar nyelvet, G. és P. csak szerb nyelven beszéltek, S. és F. a szerb nyelv mellett, G. pedig német anyanyelve mellett csak keveset értettek magyarul és arra sincs bizonyíték, hogy az örökhagyó a magyar nyelvben csak némileg is jártas lett volna; minthogy azonban az örökhagyó G. Gy. tanúnak az általa értett német nyelven is elmondotta végakaratát s a tanuk vallomásával igazolt az a körülmény, hogy a végrendelet az örökhagyó szóval elmondott végakaratának megfelelően foglaltatott írásba, arra a következtetésre vezet, hogy a végrendeleti tanuk az örökhagyó végakaratát mindannyian megértették, s a végrendeletről készült okirat felolvasása s annak a szerb nyelvben csak kevéssé jártas T. I.. által szerb nyelven, bár nem elég szabatossággal történt megértelmezése után azt is megállapíthatták, hogy az irásba foglalt végrendelet az örökhagyó általuk ismert végakaratának megfelel ; minthogy különben is T. L.-n kivül G. S. és J. is, tehát a végrendeleti tanuk közül négyen, saját vallomásuk szerint, értenek magvarul s e mellett nincs adat arra nézve, hogy ők az örökhagyó felolvasott végrendeletét a magyar nyelv hiányos ismerete miatt meg nem érthették : az örökhagyó által alkotott s a törvényes külső kellékek megtartásával irásba foglalt végrendelet alaki kellékek hiánya miatt érvénytelennek ki nem mondható. (Curia 1904 deczember 7. .3^.35/9°3- sz. a.) 235. Oly esetben, ha az örökhagyó a végrendelet nyelvét nem érti, ugy annak előtte való felolvasása czéltalan, s az előirt egyéb alakszerűségek megtartása mellett a végrendelet érvényes, mert a