Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

sági év lejárta után válik értékesithetővé, a minélfogva az alpereseket, mint a hagyatéki vagyon törvényes és végrendeleti örököseit az évi özvegyi tartásdíj ekkor való fizetésére kellett kötelezni, a gazdasági év pedig a naptár szerint a fennálló gyakorlat alapján minden év november hó i-én jár le. Alperesek a felperesek részére megállapított tartásdijt az 1894. évi XVI. t.-cz. 81. §. szerint biztosítani kötelesek s a minélfogva őket annak tűrésére, hogy a megállapított összeg a hagvatéki ingatlanra leendő bekebelezés által biztosittassék, kötelezni kellett. A m. kit. Curia: A másodbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1904 szeptember hó 6. 5298/1903. p.) 213. Egymagában az a körülmény, hogy telekkönyvben az özvegyi jog be van kebelezve, még nem jogosítja fel az özvegyet az illető ingatlan kizárólagos birtoklására és haszonélvezetére és nem zárja el az örököst az özvegy részéről indított perben annak bizonyításától, hogy az özvegyi jog a hagyatéki eljárásban másképp szabályoztatott, illetőleg az anyagi jog szabályai szerint mily terjedelemben áll fenn. Jóllehet abból, hogy a felperes özvegyi joga minden közelebbi meghatározás nélkül ugyan, a kereseti ingatlanokra be van kebelezve, arra lehet következtetni, hogy előzőleg hagyatéki eljárás volt lefolytatva, a minek tárgyát az özvegyi jog miként leendő gyakorlása is képezhette, a felebbezési bíróság annak megállapításába, hogy ez a kérdés volt-e és miként szabályozva, vagy hogy az addig, mig felperes alperestől eltávozott, tényleg miképp gyakoroltatott? nem bocsátkozott; továbbá annak ellenére, hogy az idézett 1840: VII. t.-cz. 17. és 18. §§-ai az özvegyi jog gyakorlására nézve külön rendelkezéseket tartalmaznak az iránt, hogy az özvegyi jog miképp szabályoztassék, ha egy házasságból vagy pedig az örökhagyó férjnek különböző házasságából származott gyermekei maradtak hátra, és ha az özvegyi jog a hagyatéki tárgyaláson szabályozva nem volt volna, felperes keresetének megbirálásánál az anyagi jog a most idézett 17. és 18. §§-ok rendelkezései szerint alkalmazandó, nem bocsátkozott annak megállapításába sem, hogy felperes és alperes között minő családi viszony forog fenn s e szerint a felebbezési bíróság ítéleti tényállása nem tartalmaz oly kimerítő meghatározásokat, melyek alapján az ügy jelen állásában érdemlegesen megbírálható lenne, ennélfogva a felebbezési bíróság ítéletét a S. E. 204. §-a értelmében fel kellett oldani és a további szabályszerű eljárás elrendeli. (Kir. Curia I. G. 161/1904. 1904. szeptember 22.) 214. Az özvegyet első sorban megilleti elhalt férje házában a lakás, ez a jogosultság azonban nem az egész ház és belsőség használatát, hanem csak azt biztosítja az özvegy részére, hogy a hagyatéki házban lakása legyen. Azt nem követelheti az özvegy, hogy a házhoz tartozó belsőség, kertet egészben ő használja, a mennyiben a belsőségen levő házi kert, a dolog természeténél fogva, a házban lakó valamennyi jogosult házi szükségletének fedezésére szolgál,