Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

56 Magánjog'. zösség tartama alatt az éjjelek nagyobb részét a közös lakáson kivül töltötte, a házasélet folytatása következtében önálló bontó ok lenni megszűnt és csakis a felbontás iránti kérelem támogatására szolgál (H. T. 82. és 84. §.). (Curia 1904 szeptember 22. 3685.) 160. A megbocsátás joghatályán nem változtat az, hogy a férj utóbb megtudta, hogy kilőt esett neje teherbe. Felp. az 1903 július 27-én tartott tárgyaláson beismerte, hogy két év utáni távollét után hazajőve. 1903 márczius i'-től ápril 21-ig alperessel együtt élt, azt, hogy távolléte alatt alp. teherbe esett, megbocsátotta neki és szándékozott is alp.sel az életközösséget foly­tatni; midőn azonban 1903 április 21-én atyjától megtudta, hogy alp. ettől esett teherbe, az életközösséget alp.-sel megszakította, mi­vel meg nem bocsátott volna alp.-nek, ha tudta volna, hogy atyjával, id. T. S.-sal szerelmi viszonyt folytatott, a minthogy a fentebbiek szerint felp. megbocsátotta alp.-nek azt a vétkes cselekményét, mely voltaképen keresetének a házasság felbontása tekintetéből alapját képezi, a mivel szemben felp.-nek az az előadása, hogy nem bocsá­tott volna meg alp.-nek, ha tudta volna, hogy atyjával folytatott szerelmi viszonyt, a megbocsátás tényén mit sem változtat, mint­hogy továbbá az 1894: XXXI. t.-cz. 82. §-a szerint a kereseti jog elenyészik, ha a házastárs a vétkes cselekményt megbocsátotta: ennélfogva a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával felp.-t ke­resetével elutasítani, illetve az elsőbiróság Ítéletét az itt felhozott indokoknál fogva hh. kellett. (1904 deczember 1. 7322.) Curia. 161. Az 1894. évi XXXI. t.-cz. 71. §-a csak azt a rendelkezést foglalja magában, hogv a 102. §., vagyis az ideiglenes nőtartás meg­állapítására vonatkozó szakasz a házasság érvénytelenítésére vonat­kozó perekbén is alkalmazandó, a 90. §-nak bontó perekben a végle­ges nötartásra vonatkozó szabályát azonban az érvénytelenségi pe­rekre ki nem terjeszti, és ily kiterjesztést a törvényes gyakorlat sem állapított meg. (Curia 1904 márczius 29-én 1086.) 162. Az ágytól és asztaltól való különélés elrendelése az esetre mellőzendő, ha a hitvestársak külföldi biróság határozata folytán az 1894. évi XXXI. t.-cz. 99. §-ában meghatározott hat havi határ­időt meghaladó ideig állandóan külön éltek. A k i r. törvényszék: Felperes a magyar állampolgárok közé való felvételét a D) jelű honosítási okirattal igazolván, házas­sági bontó perének tárgyalására pedig a m. kir. igazságügyi minisz­térium 5,295/1903. I. rendeletével ez a kir. törvényszék küldetvén ki, a biróság ugy tárgyi, mint helyi illetékessége tehát meg van állapítva. N. A., W. O. és T. A. troppaui lakos tanuk vallomásával bizonyítást nyert, hogy az alperes egy S. B nevü nővel 1902. évben együtt élt, utóbbit feleségének adta ki. M. E. tanúvallomásával az is bizonyítva van, hogy az alperes nevezett nő, mint neje után több­ször kérdezősködött, együtt étkeztek és csókolóztak. Ezek a tények pedig megállapítják a H. T 80. §. c) pontja alá eső bontó okot.

Next

/
Thumbnails
Contents