Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

Házassági törvény. A házasság megszűnése. 57 Tekintve pedig, hogy a felek kibékülese a megejtett birói békéltetési kísérlet nem eredményezetl és figyelemmel a feleknek már hosszabb tényleges különélésére és a fennforgó kiegyenlíthetetlen ellentétekre, most már nem is reményelhető; és tekintve, hogy a fenthivatkozott bizonyítékokkal megállapított tényállás mellett, felek összes életviszonyait szorgosan méltatva, a további együttélés a felbontást kérő felperesre nézve elviselhetetlennek mutatkozik: ennélfogva a felek házassági köteléke az 1894: XXXI. t.-cz. 80. §-ának c) pontja alapján alperes hibájából felbontandó és a 85. §. értelmében alperes vétkesnek nyilvánítandó volt. A különélés elrendelése mellőzendő volt, mert ezt a feleknek illetékes bírósága a bécslipótvárosi cs. kir. járásbíróság már elrendelte volt. Alperest viszontkeresetével azért kellett elutasítani, mert ha a dr. M. és dr. G. tanuk vallomásából meg is lehet állapítani azt, hogy felperesnő E. A.-val férjes nőhöz nem illő ismeretséget folytat, ugyancsak a nevezettek és J. O. tanú vallomásából és F) alatti iratból az is megállapítható, hogy az alperes a neje vétkes cselekményeibe ellenérték mellett beleegyezett (H. T. 8T. §.), mely okból még a H. T. 85. §. 3. bekezdése sem volt a fennforgó esetben alkalmazható. A m. kir. C u r i a: Az ágytól és asztaltól való elválasztásnak, mint békítési kisérletnek lényegileg az a czéja, hogy a meghasonlott házasfeleknek az ideiglenes jellegű különélés elrendelésével alkalom nyújtassák bontásra irányult szándékuknak higgadt megfontolására és a kölcsönös megbocsátásra. Ily békítési kísérletből azonban az esetre eredmény nem várható, ha a házastársak birói határozat alapján előzőleg tartósan különéltek, az ágytól és asztaltól való különélés elrendelése tehát az esetre mellőzendő, ha a hitvestársak külföldi bíróság határozata folytán, az 1894-ik évi XXXI. t.-cz. 99. §-ában meghatározott hat havi határidőt meghaladó ideig állandóan különéltek s igy a másodbíróság ítéletének megváltoztatásával, az ügyet érdemileg eldöntendőnek kimondani s a másodbiróságot a megfelelő további eljárásra utasitani kellett. (1904 június 21-én 5,595.) 100. §. 163. A különélésre szabott idő eltelte után 3 hónapon tul felperes az 1894: XXXI. t.-cz. 100. §. szerint a perben érvényesített ok alapján a házasság felbontását többé nem kérheti. Az ellenfél oly beleegyezése, mely által ez a záros határidő meghosszabbíttatnék, jogi hatálylyal nem bir, s a határidő folyásának szünetelése nem állapitható meg vétlen mulasztás vagy az ügyvéd hibája alapján és nem foglalhat e tekintetben helyet igazolás sem, hanem csupán a kérelem előterjesztését gátló erőhatalom vagy cselekvőképtelenségnek az eljárás rendén bebizonyított esete vehető figyelembe. A m. kir. Curia: Abban az esetben, ha felperes a különélésre szabott idő eltelte után 3 hónap alatt a házasság felbontását