Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

Magánjog. kedés csak azt a házasfelet illeti meg, a ki maga is az életközösséget komolyan visszaállítani óhajtja, ezt pedig felperes meg sem kísérelte, sőt nem is nyilvánította ki komolyan. A m. k i r. Curia: Az elsöbiróság ítélete hagyatik helyben indokaiból s azért, mert az elsöbiróság helyesen állapította meg, hogy alperes távozása felperestől sem szándékos, sem jogos ok nélkül való nem volt, és mert a férj tartozik nejét saját szüleivel szemben is bántalmazások ellen megvédeni. (1904 január 7. 7065. 903. sz. a.) 145. A házassági törvény 77. §-a alapján a házasság felbontását csak az a házasfél kérheti, a ki maga részéről a házas együttélést visszaállítani őszintén és komolyan hajlandó és a kit a házastársa szándékosan és jogos ok nélkül hagyott el és ez az életközösség visszaállítására lett kötelezés után a birói határozatnak igazolatlanul nem tesz eleget. E tekintetben alperesnő védelmi azon állítását kellett elfogadni, hogy birói meghagyás teljesítését jogos indokból tagadta meg, mert a 4. és 5. •/. a. levelek tartalmából nyilvánvaló alperesnek azon szándéka, hogy alperes a felpereshez már 1897 október 25-én közeledett és a megszakított életközösséget visszaállítani akarta, sőt miután felperes alperesnőnek 5. './. a. levelére azon választ adta, hogy alpereshez nem megyén, annyi idő multán nincs mit személyesen megbeszélnie, í>őt a korábban Kiskőrösön történt véletlen találkozáskor is már az volt a nézete, bizonyítva van az is, hogy felperes alperessel az életközösséget akkor helyreállítani nem akarta, de nem akarta azt később sem, mert az 1899. évi február 5-én kelt alperesnőnek ismét közeledését bizonyító 7. •/, a. levelére felperes feleletet sem adott, ehhez járul még az a körülmény is, hogy miután felperes 1900. évi február 16-ikán pótlóan márczius 13-án már a házassági törvény 77. §. a) pontjára alapított kérvényét beadta, még a birói meghagyásban meghatározott határidő eltelte előtt az ideiglenes női tartásdíj iránt folytatott sommás perben 1900 márczius 14-én tartott felebbezési tárgyalás alkalmával ügyvédje utján felperes fentartotta az 1900 június 10-iki tárgyalás alkalmával bírói ismételt felhívásra tett azt a kijelentését, hogy nem nyilatkozik nejének a tárgyalás alkalmával előterjesztett azon ajánlatára, mely szerint ez férjéhez visszatérni kész és a szerint fog majd határozni, ha neje lelkületéről meggyőződést fog szerezni, a miből okszerűen az. következik, hogy kérvényének beadása időpontjában felperes nejével a házaséletet visszaállítani nem akarta. Minthogy pedig a házasság felbontását csak az a házasfél kérheti, a ki maga részéről a házas együttélést visszaállítani hajlandó és a kit a házastársa szándékosan és jogos ok nélkül hagyott el és ez az életközösség visszaállítására lett kötelezés után a birói határozatnak igazolatlanul nem tesz eleget, mely előfeltételek a jelen esetben elő nem fordulnak: felperest a H. T. 77. §. a) pontjára alapított keresetével az alsóbiróságok helyesen utasították el. (Curia 1904 jun. 22. 2017., azonos 1142/905.)