Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

378 A végrehajtási eljárás. fogadtassák el, vagyis a beváltott követelés tekintetében hitelező jogaiba lépjen; minthogy a bérbeadó ezt el nem fogadta a másodbiróság helyesen mondotta ki, hogy az idézett §. az ingóságokra foganatosított végrehajtási eljárásnál nem alkalmazható, és e §. alapján a hitelező beváltási joga meg nem állapitható. (1904 szeptember 29. 6883/1904. sz. a.) 1017. Ha a váltóbirtokos az elfogadó ellen ennek ingatlanait elárvereztette s az árverés jogerőre emelkedett és a befolyt vételár az első helyen bekebelezett követelés fedezésére elegendő volt, akkor nincs jogosítva a sorrendi tárgyaláson a követelés sorozásáról lemondani s a többi váltókötelezettek ellen fordulni. M. k i r. Curia: A másodbirói itélet megváltoztattatik és az elsőbiróságnak a végrehajtás megszüntetése iránti keresetnek helytadó Ítélete helybenhagyatik. C. S. váltóelfogadó ingatlanaira foganatosított és jogerőre emelkedett árverés eredményeképp befolyt és az alperesi hátralék, 3514 korona és annak járulékai iránti váltókövetelést jóval meghaladó vételár alperesnek kielégítési alapot nyujtott az elárverezett ingatlanon első helyen bekebelezett 3514 korona és járulékai iránti követelésre és ezen kielégítési alap felett alperes feltétlenül rendelkezvén, a jelen per tárgyát képező követelésre nézve magát kielégíthette és mert alperes nem volt jogosítva felperesnek hozzájárulása nélkül az árverés jogerőre emelkedése után a jelzett követelésre vonatkozóan a zálogjogot töröltetni és ezzel a rendelkezésre álló kielégítési alapról lemondani, hanem tartozott volna a C. S. váltóelfogadó vagyonából rendelkezésére álló ezt a fizetést, mely által felperesek, mint együttes váltókötelezettek a kötelezettség alul szabadultak volna, elfogadni és ha a felperesnek kötelezettségét megszüntető erről a kielégítési alapról lemondott, akkor megszűnt alperesnek a joga erre a követelésre nézve a végrehajtást felperesek vagyonára vezetni. (1904 október 4. 1330/1903. v.) 196. §. 1018. A későbbi jelzálogos hitelezőnek joga van ahhoz, hogy ha az előbbi rangsorral bekebelezett követelés az adós és a hitelező közötti jogviszonyban bármi okból megszűnt, annak a sorrendből kihagyását követelhesse, s minthogy az adós és a hitelező közötti jogviszonyban az elévülés a kötelezettséget megszünteti, a sorrendből kihagyást ez alapon is kérheti. (Curia 1904 május 10. 6160/1903.) 1019. Az a kifogás, hogy a soroztatni kért váltók egy más, már sorozott váltó meghosszabbításául adattak, a kielégitési sorrend megállapításánál figyelembe nem vehető, s a váltók azonosságának kiderítése és ebből folyólag a követelés fen nem állásának peruton megállapítása el nem rendelhető. Igaz ugyan, hogy a kifogásoló jelzálogos hitelezők a pótsor-