Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

3o8 I 'ólgári perrendtartás. 809. A pénzügyi hatóságok valamely község kártérítési kötelezettségét a be nem hajtott adókért megállapító határozata, nem képez itélt dolgot. Felperes keresetét különösen arra alapította, hogy az alperes azért tartozik a kereseti kárösszeget megfizetni, mert az ő kártérítési kötelezettsége és annak összege a közigazgatási hatóságok határozataival már megállapittatott, kitűnik összes perirataiból s főleg a végirat ama kijelentéséből, hogy alperes kártérítési kötelezettsége és ennek összege, miután ez a közigazgatási hatóság által már jogérvényesen megállapítva van, a kereset tárgyává nem is tétetett és nem ez a kérdés, hanem csak az képezi a jelen per tárgyát, vajon a felperes igazolta-e a kártérítési kötelezettségnek s a kár összegének az alperes község ellenében jogérvényes határozatokkal történt előzetes megállapítását? mert ha ez igazolva van, alperes az erre nézve igazolásul szolgáló határozatok alapján, az alperes felelősségének további vitatása és vitathatása nélkül marasztalandó a kereseti öszszegben. A keresetnek ez az alapja azonban nem jogszerű, mert a kereseti kárigénynek alperessel szemben való megállapítása neirí tartozik az 1889: XXVIII. t.-cz. 8. §-ában, jelesül ennek 8. pontjában foglalt rendelkezések alá, ennélfogva és mert a pénzügyi hatóságoknak erre vonatkozó hatáskörét más törvény és törvényes rendelet sem állapítja meg, annak a kérdésnek eldöntése: hogy a kereseti kár tekintetében az alperes községet terheli-e felelősség s ez alapon fizetési kötelezettség és mennyiben? az 1886: XXII. t.-cz. 88. §-a értelmében a bíróság hatásköréhez tartozik ; következően alpe res egyedül azért, mert kártérítési kötelezettségét és ennek összegét a pénzügyi hatóságok megállapították, nem marasztalható. (Curia 1904 január 15. 2840/1903.) 810. Az ítélet csak a perben álló felek közötti jogviszonyt szabályozza, és egyedül a jogalap azonossága miatt itélt dolog esete fen nem foroghat. Az itélt dolog fenforgása a feleknek arra alapított kifogása nélkül hivatalból figyelembe nem vehető, mert a magánjog a perben is a felek szabad rendelkezéseinek van alávetve, amiből önként következik, hogy a felek lemondhatnak arról az előnyről, melyet nekik a jogérvényes ítélet nyújt. (Curia 1904 június 27. 3421. 1904. sz. a.) 811. Ha a kir. ítélőtábla mint jövedéki kihágási bíróság kimondotta, hogy a szeszgyár vállalkozója szavatol az üzletvezető terhére megállapított pénzbüntetéséért, akkor ezen megállapítás helyességének bírálásába a polgári perben ítélő bíróság nem bocsátkozhatik, itt csak az bírálható, vájjon az a feltétel, melyhez a nevezettnek szavatolása kötve volt, bekövetkezett-e vagy sem? A kir. ítélőtábla: Az alperes védekezését arra alapítja, hogy habár a debreczeni kir. ítélőtábla, mint jövedéki kihágási bíróságnak a jogerős ítéletével kimondatott s szavatolása a szeszüzle-