Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

ítélt d« >log. 309 tének vezetőjére kiszabott 1200 korona pénzbüntetésre nézve, mindazonáltal ennek az összegnek a megfizetésére nem kötelezhető; mert a kir. kincstár a szavatosság miként való érvényesítésével polgári bírósághoz utasíttatott, a polgári bíróság pedig a büntetőbíróság által nem helyesen értelmezett törvényszakaszok alapján az ő fizetési kötelezettségét meg nem állapithatja, minthogy az üzletvezető cselekménye által a kincstár kárt nem szenvedett, kárt igazolni meg sem kísérelt. Minthogy azonban az 1888. évi XXIV. t.-cz. 85. §-a ennek a törvénynek az általános rendelkezései között nyert elhelyezést, így már ebből a körülményből is nyilvánvaló, hogy az emiitett törvényszakasznak harmadik bekezdésében foglalt ama rendelkezés, hogy a szeszfőzde tulajdonosa, ha az üzletet nem maga vezeti, az üzletvezetője ellen kiszabott pénzbüntetésért feltétlenül szavatol, nemcsak a 85. §-ban meghatározott, hanem a törvén}' többi §§-aiba és igy a 92. §-ba ütköző kihágás esetére vonatkozik ; minthogy az alperesek feltétlen szavatossága éppen a kiszabott pénzbüntetésre állapíttatott meg, a kir. törvszék ítéletét megváltoztatni és az alperest a kereseti 1200 korona tőkének és mint a kamat beadása napján fizetési késedelemben esőt, a törvényes kamatoknak valamint pervesztesége folyományaként a perbeli és az azzal egy tekintet alá eső felebbezési költségek megfizetésére, valamint a kiszabandó bélyegilleték viselésére kötelezni kellett. A m. kir. Curia: A debreczeni kir. ítélőtábla a szeszjövedéki kihágás miatt vádolt K. S. és W. K. elleni jövedéki ügyben 1897. évi szeptember hó 14-én 3271/B. sz. alatt hozott ítéletével W. K.-nak, mint a szeszgyár vállalkozójának K. S. üzletvezetője terhére megállapított 600 frt pénzbüntetésért való szavatolása megállapittatván, ezen megállapítás helyességének bírálásába a polgári perben itélő bíróság nem bocsátkozhatik, itt csak az bírálható, vájjon az a feltétel, melvhez a nevezettnek szavatolása kötve volt, bekövetkezett-e vagy sem? Minthogy pedig a felperes királyi kincstár kimutatta, hogy a fenti ítélettel kiszabott pénzbírság K. S.-tól be nem hajtható s igy az alperes W. K.-nak a reá rótt szavatosságnál fogva fizetési kötelezettsége, vagyis az annak beálltához kötött feltétel bekövetkezett: a másodbiróság helyesen járt el, midőn alperest a jelzett pénzbírságnak, kamatának és mint pervesztes felet a perköltségek megfizetésére kötelezte, ugyanazért ítélete helybenhagyatik. (1904 márczius 28. 1194/1903. P.) 256. §• 812. A jelzálogi keresetnek az a czélja, hogy amennyiben a jelzálogul szolgáló ingatlanra a hitelező zálogjogának bekebelezése után harmadik személyek oly telekkönyvi jogot szereznek, mely akadályul szolgálhat arra nézve, hogy az egyenes adós ellen hozott marasztaló Ítélet velük szemben végrehajtható hatálylyal birjon, a har-