Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)
3°4 P< ilgári perrendtartás. hogy pedig- a másodbiróság a jelen esetben csupán azt a kérdést bírálta el, hogy az elsöbiróság által a perben érvényesített követelés fenállására bizonyítékul elfogadott F. a. levél bízonyitja-e vagy sem a követelés fennállását és a pernek egyéb anyagát ezúttal az ítélkezésnél teljesen mellőzte s az elsőbiróságot utasította uj ítélet hozatalára, ezáltal a másodbiróság oly lényeges eljárási szabályt sértett meg, melyből folyóan ítéletét az 1889: LIV. t.-cz. 39. §-ának v. pontja értelmében megsemmisíteni és ugyanazt a bíróságot uj szabályszerű ítélet hozatalára utasítani kellett. (Curia 1904 január 29. 880/1903. sz. a.) 248. §. 796. Minthogy idöelőttiség okából csak a birói uton érvényesíthető követelés utasítható el, nyilvánvaló, hogy amidőn a kir. tábla a keresetet egyedül az idöelőttiség okából utasította el, a keresetet a követelés birói érvényesíthetősége, illetve a turpis causa szempontjából is megbírálta akként, hogy a kereseti követelést érvényesíthetőnek tekintette. A kir. táblának a kereseti követelés jogi természetére vonatkozó ez az álláspontja azonban téves, mert mint azt az elsöbiróság helyesen kifejtette, ez a követelés bíróilag nem érvényesíthető, amiért a kir. tábla ítélete a kereset főtárgyára nézve ezen okokból volt helybenhagyandó. (Curia 1904 márczius 10. 135Ő/903.) 797. Az a körülmény, hogy a hatálytalanítani kért zálogjoggal terhelt ingatlanok időközben elárvereztettek és hogy a vételárból az alperes mit sem kapott, nem áll útjában annak, hogy az alperes által a közadós ingatlanaira szerzett zálogjogának a felek közt vitás megtámadhatósága és annak a csődhitelezőkkel szemben hatályossága vagy hatálytalansága tárgyában határozat hozassék. (Curia 1904 május 31. 1385/1904. sz. a.) 248. §. 798. A kereset elutasítása iránti kérelemben az elévülési kifogás bennfoglaltnak nem tekinthető és igy ez alapon Ítélet nem hozható. (Curia 1904 Gottl-gyüjtemény 14. sz. eset.) 251. §• 799. Az elsöbiróság ítélete szerint felperes a per érdemében részben pernyertes és ez jogerőre is emelkedett. Ebből folyólag, minthogy az 1868. évi LIV. t.-cz. 251. §. szerint a bármily csekély részben nyertes felperes perköltség megtérítésére nem kötelezhető, ennélfogva a perköltség kölcsönös megszüntetése kizárólag alperes érdekében történt, az ellene tehát sikerrel nem panaszolhat. (Curia 1904 szeptember 9. 5251. sz. a.)