Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

27. §. 2. pont. 259 675. A kereskedelmi társaság egyes tagjainak vagyonára vezetett végrehajtás még nem bizonyitja a társaság fizetésének megszüntetését, s igy az, hogy a czégtagok ellen biztositási, majd kielégítési végrehajtás vezettetett, a közadós czég által teljesitett fizetéseket nem teszi megtámadhatóvá. Az az egyedüli bizonyított tény, hogy alperes nem a fizető czég ellen, hanem annak csődbe utóbb sem jutott tagjai ellen, a czégtagokat saját személyükben terhelő tartozás alapján, nem a czég, hanem a czégtagok vagyonára biztositási, majd kielégítési végrehajtást vezetett, a közadós czég által teljesitett fizetést alperessel szemben megtámadhatóvá nem teszi, mert a czégtagok a czégtől különálló jogalanyok és a czég által teljesitett fizetés csak akkor támadható meg, ha a megtámadási jog előfeltételei — tekintet nélkül a czégtagok fizetéseinek megszüntetésére, amely itt jelentőséggel nem bir, — a fizetést teljesítő czég irányában megállapíthatók, e részben azonban, amint fentebb kifejtetett, felperes semmit sem bizonyított és igy megtámadási keresetével elutasítandó volt. A m. k i r. C u r i a: A kir. tábla ítélete indokai alapján annyival inkább helybenhagyatik, mert a kereskedelmi törvény 95. §-ának rendelkezéséből is következik, hogy a kereskedelmi társaság egyes tagjaínak vagyonára vezetett végrehajtás még nem bizonyitja a társaság fizetéseinek megszüntetését. (Curia 1904 június 15. 30/1904.) 676. Magában abban a tényben, hogy a közadós a biztositási végrehajtási foglalásnak ellene való foganatosítását eltűrte, tekintve, hogy arra nézve hiányzik minden adat, hogy a foglalás a közadóst kereskedelmi üzletének folytatásában is megakadályozta, a közadós anyagi romlásának oly jele nem nyilvánul, mely fizetéseinek megszüntetésével egy jelentőségű lenne. A kir. ítélőtábla: Egymagában az a körülmény, hogy a kereskedő közadós, ki az ellene hozott sommás végzés ellen kifogást adott be, a váltóösszeget sem ki nem fizette, sem bírói letétbe nem helyezte, nem szolgálhat alapul arra a következtetésre, hogy a közadós fizetéseit megszüntette, mert a sommás végzés ellen kifogással élő adós sem fizetni, sem biztosítást készpénzben adni nem köteles és mert a felperes csődtömeggondnok azt sem mutatta ki, hogy a csődnek 1902. évi április hó 12-én történt elrendelése előtt négv hónappal korábban vezetett biztositási végrehajtás, amelyet keresetével megtámad, olyan körülmények között foganatosíttatott, hogy annak a közadós részéről való puszta eltűrése egymagában véve már bizonyítaná a közadós részéről fizetési megszüntetését és az alperesnek erről való tudomását. Nem is állítja a felperes, hogy a közadós ellen, kí a nem vitás tényállás szerint üzletét a biztositási végrehajtás foganatosítása előtt néhány héttel kezdte meg, már előzőleg végrehajtást vezettek volna és nem tette vitássá sem azt, hogy alperes a megtámadott biztosítási, végrehajtást veszély kimutatása nélkül a végr. törv. 224. §-a 2. bekezdése alapján eszközölte ki, sem azt, hogy a közadós ellen a legelső kielégítési végrehajtást csak 1902. február 3-án rendelték el. Alperesnek vitássá nem tett abból az elő17*