Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

27. §. I. pont. 2 53 semmi sem jutott a megtámadott zálogjogra, és igy tárgytalanná vált az ügy érdemében való döntés. Az a körülmény, hogy a hatálytalanítani kért zálogjoggal terhelt ingatlanok időközben elárvereztettek, és hogy a vételárból az alperes mit sem kapott, nem áll útjában annak, hogy alperes által a közadós ingatlanaira szerzett zálogjogának a felek közt vitás megtámadhatósága és annak a csödhitelezőkkel szemben hatályossága, vagy hatálytalansága tárgyában határozat hozassék, mert az a körülmény a felek közti jogvitát tárgytalanná nem tette. A k i r. Curia: A kir. tábla ítélete indokaiból helybenhagyatik. (1904 május 31. 1385/1904. sz. a.) 667. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete indokaiból és azért hagyatott helyben: mert a kir. Curiának 56. számú polgári döntvénye szerint, a lejárt váltó alapján a telekkvi rendelet értelmében előjegyzett zálogjog, ha az a Cs. T. 27. §. 3. pontjában meghatározott válságos időben szereztetett, sikerrel megtámadható azért, mert a hitelezőnek váltón alapuló pénzbeli követelése lejártával beállott az a joga, mely szerint követelésének kifizetését követelheti, még nem foglalja magában egyszersmind azt a jogosultságot, hogy azt követelhesse, hogy az adós neki akár ingó, akár ingatlan vagyonában biztosítást adjon. Ebből pedig következik, hogy válságos időn belül szerzett biztositás csak akkor nem esik a Cs. T. 27. §. 3. pontjának rendelkezése alá, ha a hitelezőnek a biztosításhoz való igénye a válságos idő előtt keletkezett szerződésen vagy az anyagjogi törvény rendelkezésein alapszik; ilyen hitelezői jognak azonban nem tekinthető az, amidőn, miként az a fenforgó esetben történt, a hitelező a telekkvi rendelet pusztán alaki jogot tartalmazó szabályai értelmében a lejárt követelésre nézve a zálogjogi előjegyzést egyszerűen kieszközli, továbbá mert annak a követelménynek, hogy a másodbiróság a megtámadás tárgyává tett biztosítást a Cs. T. 27. §. 3. pontja alapján bírálta el, nem szolgálhatott akadályul az, hogy felperes megtámadási keresetét a hivatkozott szakasz rendelkezésére nem alapította. Annak eldöntése ugyanis, hogy a perben előterjesztett adatok és bizonyítékok nyujtanak-e alapot a megtámadáshoz, a bíróság feladata és igy a bíróság e tekintetben a felek előadásához kötve nem lévén, a felebbezés vonatkozó panaszpontja is alaptalan. (1904. évi szeptember 7. 4549/1904. p. sz. a.) 27. §. 1. pont. 668. Nem károsította meg a csődhitelezőket a vételár hátralék fizetésével késedelmes közadósnak (vevő) azon cselekménye, hogy a tulajdonjog fentartásával általa megvett dolgokat az eladónak kiadta, mert az áru a vételár kifizetéséig az eladó tulajdona volt. A kir. törvényszék: A "/. okirattal s B. tanú vallomásával a bíróság bizonyítottnak vette azt, hogy alperes a borokat azzal a föltétellel adta el, hogy a vételár lefizetéséig a tulajdonjog az alperesé. Nem volt vitás a felek közt az, hogy közadós a vételárat