Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

254 ('sodtörvéhv nem fizette ki, s hogy az F. és /. a. okiratokban emiitett borok ugyanazonosak. Az ingó dolog eladásánál az a kikötés, hogy az eladó a vevőnek átadott dologra a tulajdonjogát a vételár lefizetéséig fentartja, abban az esetben is hatályos, ha a vevő a vételárról váltót adott s a vételár iránt per tétetett folyamatba, mert a tulajdonjog fentartása iránti kikötés, mely az eladó jogainak biztosítására szol­gál, az eladó jogot nyer a vétel tárgyának visszakövetelésére, ha a föltétel be nem állott, de nincs korlátozva abban, hog}^ a vevőtől a vételárat követelhesse. Igy. a mennyiben nincs bizonyítva, hogy alperes tulajdonjogáról lemondott, a közadós ama cselekménye, hogy a borokat kiadta, a csődhitelezöket nem károsította meg, mert a bor a vételár kifizetéséig alperes tulajdona volt, s igy a hitelezők kielégítésére szolgálható csődvagyon a közadóstól el nem vonatott, ennélfogva felperes keresetével elutasítandó volt. A k i r. tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indo­kaiból s azért, mert a kir. tábla is megállapította azt, hogy alperes az F. a. szerződés értelmében visszavett borokat tulajdonjoga fen­tartásának föltételével adta el B. J.-nak, mert a váltók adása magá­ban véve a szerződő feleknek ellenkező irányú határozott akarat­nyilvánítása nélkül novatiót nem képezvén, a felperesnek az újításra alapított érvelése alaptalan, mert igaz ugyan, hogy a kereset szerint az F- a. okiratban foglalt egész ügylet, tehát annak az a része is megtámadás tárgyát képezi, a mely szerint alperes és B. J. közt tör­tént összeszámolás alapján az utóbbinak járó 226 K erejéig az alpe­res bort vásárolt B. J.-tól, azonban miután felperes nem tagadta, hogy B. J. a 226 K vételárt, mint bornak megfelelő ellenértéket meg­kapta alperestől, ez az ügylet is, miután annak megkötése által B. J. csődtömege nem kevesbedett, s igy a közadós hitelezői nem káro­sodtak, megtámadás tárgyát nem képezheti. A m. kir. C 11 r i a: A kir. tábla ítélete felhozott és felhívott indokai alapján helybenhagyatik. (Curia 1904. deczember 9. 4209. 1004. sz. a.) 669. Az az ügylet, a mely szerint valaki a végrehajtási zálog­jogokkal terhelt végrehajtási tömeget átveszi a későbbi közadóstól azzal a kötelezettséggel, hogy az eladott ingók értékét egészen meg­közelitő végrehajtási összegeket kifizeti, a végrehajtási zálogjogok megtámadása nélkül sikeresen meg nem támadható. M. kir. Curia: Felperes az A. a. közjegyzői okiratba fog­lalt szerződést a csődtörvény 27. §-ának általánosságban való felhí­vásával ugyan, de azon a ténybeli alapon támadja meg, hogy az által a csődhitelezők károsodtak, tehát a csődtörvény 27. §-ának 1. pontja alapján. Minthogy azonban az enditett szerződéssel a közadós által alpereseknek eladott ingók értéke a künnlevő követelésekkel együtt 15,882 K 40 fillért tett, minthogy továbbá a felek egyező előadása szerint a most emiitett vagyon összesen 15,565 K 30 fillér tőke ösz­szegü végrehajtási váltójogokkal volt terhelve; minthogy felperes nem tagadta és ilykép beismertnek tekintendő, hogy a végrehajtást

Next

/
Thumbnails
Contents