Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

240 Váltótörvény ratkor pontosan beváltja. Nem vitás az sem, hogy alperes az első egyezségi váltót a lejáratkor ki nem fizetvén, annak értékét felperes per utján hajtatta be és hogy alperes az utolsó egyezségi váltót sem fizette ki a lejárati napon, 1903. évi október hó 31-ik napján, hanem csupán az óvás felvétele után 1903. évi november hó 8., 12. és 13-ik napján. Ezekből a tényekből kétségtelen ugyan, hogy alperes az egyezség feltételét már az első egyezségi váltónak pontos be nem váltása folytán megszegte, tekintettel azonban arra, hogy felperes alperesnek ezen mulasztása daczára a másik két egyezségi váltót érvényesítette és azok értékét — habár szintén elkésve küldettek — alperestől felvette, tehát az egyezséghez ragaszkodott, azt pedig nem is állította, hogy alperest a pénz beküldésekor értesítette volna arról, hogy az általa küldött összegeket csak eredeti követelésének résztörlesztésére fordította s illetőleg, hogy az egyezséget a lejárt összegek pontos be nem küldése miatt hatályosnak el nem ismeri, tekintve, hogy felperes alperest arról, miszerint késedelmes fizetése fotytán az eredeti követeléséhez való jogát fentartja, csupán jelen keresettel értesítette, vagyis az utolsó fizetéstől számított két hét múlva (1903. évi november hó 13. •— 1903. november 21.), tekintve, hogy ezt az értesítést joghatályosnak tekinteni nem lehet, mert a forgalomban megkövetelhető kölcsönös bizalommal és jóhiszeműséggel meg nem egyeztethető, hogy az egyezség be nem tartása miatt visszalépni kivánó fél a másik ügyfelet ez iránt hoszszu időn át bizonytalanságban hagyja, s igy a fizetések elfogadása jogfentartás nélkül történvén, felperes az elengedett hányadot nem követelheti: az első bíróság ítéletét megváltoztatni, a sommás végzést hatályon kivül helyezni kellett. M. k i r. Curia: Felperes az által, hogy a kereseti váltók helyett kapott egyezségi váltókon alapuló követelését beszedte, illetve részben per utján behajtotta, elállottnak tekintendő attól a kikötött jogától, hogy az egyezségi váltók pontos törlesztésének elmulasztása esetében eredeti követelése feléledjen. A másodbiróság ítélete tehát a most felhozott indokból és ez által nem érintett egyéb megfelelő indokai alapján helyben volt hagyandó. (M. kir. Curia 1084. 1904. — 1904. február 3.) 641. A kötbér fedezetére kiállított váltó alapján a váltóbirtokos csak ugy követelhet fizetést, ha megjelöli azt a szerződésszegést, a melynek alapján a kötbér követeléshez joga nyilt, — a váltóadósnak az állván kötelességében, hogy bizonyítsa, miszerint azt a szerződésszegést el nem követte. (M. kir. Curia 1226/1904. — 1904. április 29.) 642. Az 1874. évi XVI. t.-cz. 7. §-a értelmében a váltóhamisítás kérdésében lefolytatott bűnvádi ügyben hozott és jogerőre emelkedett határozat vagy ítélet csak az abban eldöntött kérdések tekintetében irányadó a polgári bíróságra nézve; már pedig eldöntött kérdésének valamely büntető határozatban csak az tekinthető, ha a büntető biró megállapítja, hogy az illető terhelt a terhére rótt cselekményt tényleg elkövette, a mely ténymegállapítása a büntető bi-