Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

A váltóképesség. 2. §. 601. Azon körülmény, hogy a kibocsátói aláirás esetleg nem -valódi, vagy hogy a kibocsátóként megnevezett személy nem létezik, a valódi aláírások váltójogi erejére befolyással nincsen. (Curia 1904 június 9. T508/903.) Az idegen váltó kelléke?. 3. §• 602. A váltóból, a melyben a rendelvényes ekként van megjelölve „saját vagy rendeletemre", a váltótörvény 3. §-ának 3. pontjában meghatározott lényeges kellék nem hiányzik. A k i r. tábla: A kereseti váltón a rendelvényes ekként van megjelölve: ,,saját vagy rendeletemre". Habár nyelvtanilag nem szabatosan, de mégis kétséget kizáró módon ki van fejezve e szavakkal, hogy a kibocsátó önmagát nevezte meg rendelvényesül, mert az emiitett szavak a ,,nekem vagy rendeletemre" szavak értelmét fedik. Ekként a váltóból a rendelvényes megnevezése, figyelemmel a váltótörvény 3. §-ának 3. pontjára és 5. §-ára, nem hiányzik : ennélfogva, mivel a többi lényeges kellékek is megvannak, a váltóbiróság hatáskörét megállapítani kellett. A m. k i r. Curia: A kir. tábla végzése indokából helybenhagyatik. (Curia 1904 május 27. 707/904. V. sz. a.) 603. Az intézvényezett és a rendelvényes névazonassága még nem bizonyítja a kettőnek ugyanazonosságát s minthogy ennek az ugyanazonosságnak magából a váltóból kell kitűnni, nincsen helye oly váltón kívüli bizonyítás alkalmazásának, hogy a rendelvényes személye azonos az intézvényezettel. A m. k i r. C u r i a: Azt a kifogást, hogy a kereseti idegen váltón az intézvényezett és rendelvényes azonos és hogy e szerint a váltó a váltótörvény 3. §-a 6-ik pontja rendelkezésének, amely sze15*