Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

A vaspályák kártérítési kötelezettsége. 221 592. A. pályafentartási munka az 1874. évi XVIII. t.cz. által értett üzemhez nem számitható. — Ha a munka, a melyet a munkás szolgálatában teljesít, a munkás testi épségére nézve veszélylyel jár, a munkaadó minden körülmények közt felelős a balesetért, hacsak nem bizonyítja, hogy a baleset a munkás gondatlansága következményeképpen állott be. (Curia 1904 febr. 23. 299/904. sz. a.) 593. Felperest a vasúti műhelyben munkaközben érte a baleset, hogy lábtörést szenvedett. A testi sértést tehát nem a vaspálya üzeménél szenvedte s igy az 1874: XVIII. t.cz. azon intézkedései, melyek a vasútnak az üzem különös veszélyéből eredő szigorúbb felelősségét szabályozzák, ez esetre nem alkalmazhatók, hanem alperes kártérítési kötelezettsége az általános magánjogi elvek alapján bírálandó meg, vagyis a vasút felelőssége csak akkor állana meg, ha a baleset az ő tényével, a törvényben előszabott valamely kötelezettség megszegésével, mulasztásával vagy gondatlanságával állana okozati összefüggésben. (A m. kir. Curia T903 szeptember 30. 5,427. sz. a.) 594. Megállapítja az elhalt gondatlanságát, ha nyilt pályatesten, tehát tiltott helyen tartózkodott akkor, amidőn őt ittas és alvó állapotában a vasút elgázolta, s ha azon helyről, ahol a síneken fekvő embert a mozdonyvezető észrevette, a vonat már megállítható nem volt. A kir. Curia: Felperes maga is beismeri, hogy néhai férje nyilt pályatesten, tehát tiltott helyen tartózkodott akkor, amidőn őt ittas és alvó állapotban az alperes személyvonata elgázolta. A dolog ez állásában a baleset a felperes férjének saját hibájából következett be, azért tehát az alperes az 1874. évi XVIII. tezikk 1. §-a értelmében annál kevésbbé felelős, mert felperes nem tagadta s igy valónak tekintendő, hogy az elgázolás helye lejtős s ennélfogva a vonat attól az időponttól számítva, amelyben felperes férjét a mozdonyvezető a sinek között fekve megláthatta, addig amig a vonat odáig ért, ahol a felperes férje feküdt, megállítható nem volt. (Curia 1904 november 3. 6815/903. sz. a.) 595. Ha a vasúti baleset folytán szerencsétlenül járt javára a kártérítési kötelezettség megállapittatott s később ez a balesettel okozati összefüggésben álló bajban meghal, ugy a vasút az özvegy részére a bekövetkezett halál folytán tartásdijat tartozik fizetni. Az özvegy ez iránti kereseti jogának elévülése nem a baleset bekövetkezte napjával, hanem csak e jog megnyíltának, jelen esetben tehát a férj elhalálozásának napjától veheti kezdetét. A kir. Curia: Felperes arra alapítja keresetét, hogy férjének halála az 1898 október 2-án történt balesetnek, illetve az akkor szenvedett sérüléseinek volt a következménye, mert sérülése folytán mindkét lábát — a balt közvetlenül a térden felül, a jobb lábat a térd alatt — levágták, az ennek folytán elöálott mozgáshiány szék-