Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

218 Magánjog. napszámmal, arátómunkáért még" évi 50 K-t keresett s igy évi keresménye 450 K-t tett ki. Ebből az elhalt szükségleteire 150 K-t levonva, 300 k az az összeg, mely felperestől és gyermekeitől elvon a tott, s mely összegből 150 K az özvegy, 150 K a gyermekek részére ítéltetett meg. Alperes a megfelelő biztosítéki összeg letétbe helyezésére kötelezendő volt, mert biztosíték adásának az 1874: XVIII. t.-ez. 4. §-ának joghasonlatosságánál fogva ipari üzemben bekövetkezett balesetnél is helye van, s mert alperes, mint vállalkozó, foglalkozásánál fogva ki van téve az anyagi veszteségek esélyeinek, s felperes biztosíték adása nélkül oly helyzetbe juthat, hogy megítélt követelésére fedezetet nem talál. A kir. tábla ítélete indokainál fogva hagyatott helyben. (Curia 1904 november 25. 3821/904. sz. a.) 585. A munkaadó által a munkásnak adott, de nem kötelezett lakás egyenértéke a járadék megállapításánál számításba nem vehető. — Felperesnek a baleset folytán szenvedett az a sérülése, hogy a jobb czombtörés következtében jobb lába Öt czentiméterrel rövidebb lett, mint a bal lába, a felperes összes életviszonyaira csak annyiban bír jelentékeny hátrányos befolyással, hogy ezen sérülése folytán munkaképessége tetemesen csökkent, amiért ezen csökkenés arányában és eddigi munkakeresményének megfelelően kárpótlandó; azonban ez a sérülés minőségére való figyelemmel, nem tekinthető a munkaképesség korlátozásán felül felperesnek, mint bányamunkásnak életmódja és megélhetésére kiható oly hátrányos állapotnak, amely miatt eddigi munkakeresményének megfelelő életjáradékon felül még külön kárpótlást is igényelhetne. A kir. tábla: Az elsőbiróság Ítélete a felperes kárkövetelési jogát és az alperes kártérítési kötelezettségét megállapító részében annak az indoknak, hogy ,,a fenálló birói gyakorlat szerint jogszabályt képez az, hogy az állandó veszélylyel járó ipari vagy gazdasági üzem tulajdonosa felelős az üzemben okozott kárért még abban az esetben is, ha őt a köteles gondosság elmulasztása nem terheli", elhagyásával az elbiróság ítélete egyéb indokaiból s még azért is helybenhagyandó volt; mert az alperes bányatársulat társpénztárának bemutatott alapszabályai a munkaközben beállott baleset által munkaképtelenné vált tagoknak csupán a nyugbéreiröl intézkednek, ami által a tagok arra való jogosultságuktól, hogy a bányatársulat ellen a munkakeresetükben és megélhetési viszonyaikban baleset folytán szenvedett hátrányokért kártérítési igényeiket érvényesíthessék, elzárva nincsenek ; továbbá, mert az alperes által a felebbezésében felhozott az az uj tényállítás, hogy felperes sérülése egyedül és kizárólag saját hibájából következett be, valamint az erre felajánlott bizonyíték is az 1881 : LIX. t.cz. 29. §-ának értelmében figyelembe nem vehető. A kártérítés mennyisége tekintetében azonban az elsőbiróság ítélete részben megváltoztatandó volt. Ugyanis felperesnek a baleset folytán szenvedett az a sérülése, hogy az orvosszakértők egybehangzó véleménye szerint a jobbezombtörés következtében jobb lába öt czentiméterrel rövidebb lett, mint a bal