Magyar döntvénytár, 10. kötet - 1904 (1907)

Magánjog. 260. Az örökösök felelőssége az örökhagyó tartozásáért csak a hagyaték értéke erejéig terjed, nem áll azonban jogukban a hite­lezők közül némelyeknek a többiek rovására előnyt nyújtani, hanem kötelesek, ha a hagyatéki vagyont megtartani akarják, az összes hagyatéki tartozásokat kielégiteni, vagy pedig az egész hagyatéki vagyont a hitelezők kielégítésére hagyni. Ezzel szemben nem hivat­kozhatnak eredménynyel arra, hogy a hagyatéki vagyont a hagya­téki tartozások meghaladják, és ha a hagyatéki vagyon egy részét már elidegenítették, saját személyükben és saját vagyonukkal fele­lősek az örökhagyó ki nem fizetett tartozásaiért. (M. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1903 deczember 11. I. G. 406/903. sz. a.) 261. Az özvegy által a hagyatéki vagyonba eszközölt befekte­tések és hozomány czimén követelt összegek és ezek kamatai meg­fizetésére az örökösök mindaddig, mig a nekik odaitélt hagyatéki vagyont özvegyi jogánál fogva birtokában tartja és haszonélvezi, nem kötelezhetők. (A m. kir. Curia 1904 november 22. 4,540/903. sz. alatt.) Öröklési perek. 262. Ha a haláleset felvétellel kimutattatott, hogy a végrende­let hátrahagyása nélkül elhunyt örökhagyónak alperesek leszárma­zói; ezzel pedig kizárólagos törvényes örökösi minőségük bizonyit­tatván, ily minőségben helyesen vonattak perbe, és ismeretlen örö­kösöknek ügygondnok utján perbevonása nem szükséges. (Curia 1904 szeptember 27. 8614/903. sz. a.) 263. Örökösödési perekben a peresfeleknek összes, az öröklési ügyből kifolyó jogviszonyai rendezendők lévén, a hagyatéki tárgya­láson világosan elismert özvegyi jog erre irányzott különös kérelem nélkül is megállapítandó az Ítéletben. A k i r. C u r i a: Alperes elleniratában felpereseknek keresetük­kel egészben elutasítását kérték, mely kérelemben benfoglaltatik az is, hogy ha a kereseti követelés részben megítéltetik, az csakis a tör­vényen alapuló korlátozással ítéltessék meg; az által tehát, hogy az ági vagyon értékét a kir. tábla felpereseknek alperes özvegyi jogá­val terhelten ítélte meg, nem ment tul a felek kérelmén. De különben is örökösödési perekben a peres feleknek összes, az öröklési ügyből kifolyó jogviszonyai rendezendők lévén, a kir. tábla alperesnek két­ségbe sem vont, sőt a hagyatéki tárgyaláson világosan elismert öz­vegyi jogát helyesen állapította meg erre irányzott különös kérelem nélkül is. (1904 április 26. 6514/903.) 264. Az öröklési szerződés hatálya csak az örökhagyó halálá­val következvén be, az örökhagyó halála esetére öröklendő vagyonra nézve ennek életében a másik szerződő fél semmi irányban kereset­tel nem léphet fel. A felperesek és az I. r. alperes közt létrejöttnek

Next

/
Thumbnails
Contents